Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Bevezetés

ágakba: törpebirtokossá, kisbérlővé, állami gazdasági dolgozóvá, vagy termelőszövetkezeti taggá vált. A leírt paraszti fejlődést bizonyos társadalmi és gazdasági kiegyenlítődés jellemezte. A kulákgazdaságok az egyre érezhetőbb korlátozó rendszabályok hatása alatt lassan felmorzsolódtak, a régi kisparaszti gazdaságok anyagilag megerősödtek, jövedelmezőbbé váltak. A felszabadulás előtti elviselhetetlen kapitalista nyomást, a bankok és a nagyipar kiuzsorázó hatalmát a szövetséges ipari munkásság megtörte. A fejlődés egyik legfeltűnőbb jellemzője az volt, hogy a korábban teljesen mozdulatlan, dermedt kisparasztság elevenebbé, mozgékonyabbá vált, gazdálkodásuk fokozottabban árutermelő jelleget nyert, a kisparaszti vállakozói kedv és képesség a mezőgazdaságban, különösen új termelési ágak bevezetésében jelentkezett. Az elmúlt tizenöt év gazdasági és társadalmi változásai egyáltalán nem következhettek volna be, ha a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni- és birtokviszonyaiban lényegbevágó változások nem állottak volna elő. Szembetűnő tény, hogy Gyula város mezőgazdasági területének tulajdoni- és birtokviszonyaiban majdnem egy évszázadon keresztül lényeges változások alig történtek. A város földbirtokállományában a Legfontosabb változásokat a múlt század második felében a korábban Gyulához tartozó csorvási, pósteleki, gerlai puszták elcsatolása jelentette. Ez elcsatolásokkal kialakult a város határának az a végleges képe, ami jelentéktelen módosulásokkal a mai napig is fennáll. Ellentétben más alföldi mezővárosokkal Gyula parasztságának földéhségét az elmúlt évszázad alatt nem lehetett jelentős parcellázásokkal kielégíteni. A tulajdoni- és birtokviszonyok, az egyes birtokkategóriák arányai már évtizedek óta kialakultak és azokat lényegesen nem módosították az első világháború, majd a felszabadulás után végrehajtott földreformok sem. A felszabadulást megelőzően a város egyetlen nagybirtokosa Gyula városa volt. Ez részben előnyös is volt, részben hátrányt jelentett a felszabadulást követő fejlődésben. Előnyös volt azért, mert a város határát jelentős részben közép- és kisparasztok birtokolták. Igaz, hogy ezt az előnyt nagy részben közömbösítette az a tény, hogy a város mezőgazdasági területét szorosan körülölelték a környező nagybirtokok. Hátrányt jelentett a későbbi nagyüzemi fejlődésben az, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakulásakor nem állottak rendelkezésre nagybirtokok komoly gazdasági épületei, amiket a szövetkezeteknek át lehetett volna adni. Az egyetlen nagyobb birtok a volt városi házigazdaság, a megalakult állami gazdaság használatába került. Az utolsó tíz év alatt táblásításokból az állami gazdaság földterülete jelentősen meg növekedett, ami az állami szocia-