Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

7. Primőrtermesztés és öntözés

totta, hogy csak azokban az agrárvárosokban sikerült lüktető életet teremteni, amelyek kedvező földrajzi, táji adottságuk és feltörő népi energiájuk segítségével a mezőgazdasági kultúra igényesebb és jö­vedelmezőbb ágait fejlesztették ki. A felszabadulás nyitotta meg az útat Gyula környékén is a fel­törekvő népi energiáknak. Ez a szabadon érvényesülő paraszti erő alkotta meg kezdetben minden felsőbb irányítás, vagy komolyabb segítés nélkül a gyulai primőrkertészkedést. Valóban a primőrtermelés felszabadulás utáni fellendülésének kezdeti szakaszában azt példázta, hogy főleg a kisemberek termelési területe, törekvő és gazdagodni vágyó törpebirtokosok, ügyes és szor­galmas kertészek gazdasági üzeme, akik melegházi üvegablakaik se­gítségével, raffinait trágyafelhasználással, a kis területen való éven­kénti többszöri termesztéssel földjük termelési kapacitását igyekez­tek kiterjeszteni. Termékeikbe nemcsak a táj különös zamatát, ízeit vitték bele, hanem szorgalmas munkáskezük ügyességét is. Talán ez okozta, hogy az első időkben széles körben érvényesült az a nézet, hogy a munkaigényes kertészkedés és a primőrtermesztés a mezőgaz­dasági törpe- és kisüzemek specialitása és ezek a belterjes üzemi ágak nem valósíthatók meg szocialista nagyüzemekben. A gyulai primőrtermesztés nagyarányú fejlődése bizonyíthatja, hogy ez az egyes szakkörökben is elterjedt téves nézet mennyire nem bizonyult helytállónak. A gyulai termelőszövetkezetek eredményei ma már ékesen bizonyíthatják e nézet tarthatatlanságát és igazolhat­ják a legmunkaigényesebb kertészeti ágazatban, a primőrtermesztés­ben is a szövetkezeti nagyüzemek fölényét. Elsőnek a gyulai Petőfi Termelőszövetkezet rendezkedett be nagyüzemi kertészkedésre, majd az Erkel Tsz. vette át kertészeti tele­pét. 1958-ban a város több termelőszövetkezete foglalkozott már ön­tözéses kertészkedéssel és primőrtermeléssel. 1958-ban a Rákóczi Ter­melőszövetkezet 1,600.000 Ft hosszúlejáratú állami hitelt kapott 260 kat. holdas szántóterülete öntözéséhez szükséges műszaki berendezé­sek megvásárlására. Természetes, hogy ezen a nagy területen nem­csak primőrkertészkedésre, nemcsak elárasztásos zöldségtermesztés­re, hanem szántóföldi növényeinek öntözésére is készül. 1959-ben a Rákóczi Tsz. a tervezett területből már 100 kat. holdon meg is építette a teljesen korszerű nagyüzemi öntözéses rendszert. Másik három ter­melőszövetkezet: a Népköztársaság, a Béke és az Erkel Tsz-ek jól mű­ködő hordozható esőztető berendezéssel rendelkeznek. A nagyüzemi zöldségtermelés jelentős telepei ezenkívül a Gyulai Kertészeti Vállalat és a Növénytermesztési Technikum tangazdasága. Ezek a szocialista szektorhoz tartozó, valamint a termelőszövet­kezeti kertészetek 1959. évben még csak kisebb részét szállították a

Next

/
Oldalképek
Tartalom