Dankó Imre: A Körösköz-Bihari hajdúság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Mert által költözvén Berettyó folyásán. Nagy rablást tevének Üjfalu határán, Sőt e táján Minden helyek pusztán Maiadénak miattok, rabolván. Kik megfutamodtak, az útban elérvén, Kegyetlen tatárok utánok eredvén, Vesztegetvén, Elpusztítok szintén, Szegényeket az földre levervén. Bizonyságom erre Debrecen határa, ; Ki sok holtesteket keblébe fogada, Kiket Galga Szubán levága Kegyetlenül, a tatár chám fia. Sok futott szekerek széjjel oszlatának, Ezeknek terhei prédára jutnának, Hurcoltatnak össze rontatának, Alávalók szélnek hányatának. Té jjcl-mézzel folyó faluink s városink, Gyenge szép ifjakkal rakodott helyeink, Szép utcáink, Minden gazdaságink Elpusztítánk templomaink' s házaink. De ami sirahnasb, keserves rabságra Gyermekink s véreink gyászos állapotra Sürü jajra Bokros óhajtásra, Elhajtották, s vitték hazájokba.

50 50 Dán vádi János siralmas versei, melyek Magyarország egy darab részének, kiváltképpen Debrecen vidékének, Berettyó környékének lés Sárréti mellyékének a pogány talárok miatt esett romlását és pusztulását keservesen zokogják. Kiadva: Györffy István: Nagykunsági krónika. Budapest, "1941. 07—08 p. és Magyar költészet Bocskaitól Rákócziig. Budapest. 1953. 225—226. és 483. p.,