Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
kb. 1920 óta pedig bádogkanállal. A balkezükben egy darab kenyeret tartottak, hogy arra csöppenjen az étel. Az uraság adott az aratóknak egy lajtost. 10—14 akós hordó elé két lovat, vagy két ökröt fogtak. Abból oláj, — vagyis cserépkorsóba engedték a vizet. A korsót árnyékban tartották. Ha nem az uraságnál arattak, akkor a határban lévő jószágitató kutakból vitték a falubeliek a jó hideg vizet. Régen az arató fején leginkább fehér-, vagy fekete szalmakalap volt. Sokan ócska, rossz kalapban arattak. Reggelenkint früstökig lajbiban (eleje-hátulja egy, nyaka van, de ujja nincs), kiskabátban, intlercukban, azután pamutingben és magukszőtte bőgatyában vágták a gabonát. 1900 körül már szűkgatyában s 1914 után kékszínű bolti gatyában, vagy vékony nadrágban arattak. Az 1870—80-as években többen aratóbocskort viseltek. Került olyan is, aki bakancsban, cipőben aratott. De csizmában is arattak. Az emberek aratáskor a kékkötényt letették és fehér félvászonkötőt kötöttek. A villás* leginkább nagylány, vagy suttyó legény volt. A nők rövidujjú pongyolkában s bőszoknyában viliáztak. Elébük magukszőtte fehér félvászonkötőt, vagy kikkötényt kötöttek. Egyszilköténynek is hívták. 1914-től a nők ruhája cgybőlszabott volt. Elébe hosszú kötőt kötöttek. Dobozon emberemlékezet óta kétkaccsos kaszával aratnak. Jlégen s most is kevesen egykaecsos kaszát is használtak és használnak. A közeli nagyobb helyeken szerzik be, legtöbbször vásárok alkalmával. A kasza részei: lap, vagy penge, orom. cl, hegy, sarok, nyak, nyakló az ékkel, örv, vagy örvkarika, takaró, vagy takarőfa, vasék, nyél, nagykaccs és kiskaccs. — A nyakló a kasza nyakára egy nyitszeggel forgathatóan ráerősített ceruzavastagságú vaspálca, melynek másik vége ékalakúra kiszélesedik. Amikor a kaszát le akarják venni a nyélről, akkor a nyaklót lefele húzzjálk! s a végén levő ék az örvkarikából kijön. Az ék a nyaklóval rajta a maiad a kasza nyakán. — A kasza hosszát marokkal mérik. 7—8—9 markos kaszákat használnak. A kasza élét üllőn, kalapáccsal verik ki. Van aki leveszi", à kaszát nyeléről. Ha nem veszik le, akkor a nyél végét egy kévére teszik. Van aki egy sorjában, van akinkét sorjában veri ki kaszáját. Két sorjában igencsak akkor verik ki kaszájukat, ha '.kopott a kalapácsuk. 1906-ig a gabonát levágták a földre! A takarást a doboziak a következőképpen végezték. A takarás megkezdése előtt ! ezt mondták: »Isten segiecs!« A katolikusok a kalapjukat is megemelték. Azután fogtak egy rcndlábat. Amit egy fogásra levágták, azt egy rendlábnak, vagy rendnek mondták. Kevesen élőnek is hívták. A kaszások leginkább két lábra kaszáltak. De voltak, akik egy lábra kaszáltak. Nem mindig fogták kaszálás közben a kaszát a két kaccsánál fogva. Ha vastag volt a gabona, sokan' a balkezükkel a nagykaccsot s a jobbal a kasza nyelét fogták a kiskaccson felül. A rend végén és menet közben is fenték kaszájukat. Tehénszarvból készült tokmányban tartották a kaszakövet. Zsineggel, szíjjal kötötték fel. Eleinte a kaszások a földre levágott rendet hosszúnyelű dcrckazóvülával csirkékbe gyűjtötték s azután vontatóba rakták. Később a rendlábak levágása
