Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

után a rendeket nem gyűjtötték csirkékbe, hanem egyenesen vontatóba rakták. Ha a takaróknak volt segítségük, akkor a levágott rendet fölcsirkézték. A vontatót mindig a kaszások rakták. A villások, ha nagyon vékony volt a gaz, akkor tolták, de ha rendes volt, akkor rakták a csirkéket. Az erősebb villások egy irányba haladva gyűjtötték össze a csirkéket. Sokan először egy fél csirkényi gazt gyűjtöttek össze. Azután előbbre mentek és megfordultak. Ismét, de most már visszafele haladva összegyűjtöttek egy fél csirkét és azt már a kész fél csirkére tették. Ha két felői rakták a csirkét, akkor nagy csirkét raktak. Általában derckazóvillával gyűjtötték. De voltak akik rövidnyelű gyűjtővillával végezték. Ezzel azonban nem lehetett nagy vontatót rakni. A villások erősebbje két kaszás után gyűjtött. lEzeknek nagyon meg kellett dolgozni. A vontató rakását dereka/ásnak mondták. Akkorára rakták, hogy egy köböl búza kijöjjön belőle. Nem körteszárúra rakták, mint a szénavontatót, hanem a fenekétől kezdve mindig összébb »szép sugárra, hogy az esső nem mennyen bele«. Derckazóvillával derekaztak. Gyűjtővillával is raktak vontatót. De ezek kisebbek voltak. Az első csirkét fűajnak hívták. Amikor a vontató fenekét és derekát rakták, akkor a villával a csirkék alá nyúltak. Azután a villával a csirkékbe őtöttek s úgy rakták a vontató tetejét. Embermagasságig derekaztak s azután hegyeztek. Estefelé a nagygercblyével — bőgővel — a tarlót keresztbe felgereblyézték, felbőgőzték. A vontatókat még ideiglenesen sem kötötték le. Reggel hegyeztek, amikojr a gabona a harmattól egy kicsit mcgvonult. Hajnalban eresztették a kötelet. Dudvásabb (vizesebb) gabonából, vagy a mesgyéről levágott fűből eresztettek kötelet. Volt, aki a bőgőzés által összegyűjtött kaparékot összerázta és abból eresztett. A kötél eresztését a következőképpen végezték. Egy fadarot leltek (találtak) a közelben. Két marokkal megsodortak egy marék gabonaszálat. Ezt a fa közepére hajtották. Az egyik a fadarabot forgatta, a másik a gabonaszálakat eresztette. Tekerőíával is eresztettek kötelet. Kötélercsztés után a vontató tetejére feltették a kaparékot. A kaparékkal a vontatót behegyezték. Kisgereblyével legereblyézték. A hulláját ismét feltették a vontató tetejére. Azután villával a vontatót körülveregették. Majd ketten — földhosszában — a vontató tetejére egy kötelet dobtak. A végeit a földhöz közel belehúzták a vontatóba és elkötötték. A másik kötelet az elsőre derékszögbe tették. A lekötés után a vontató tövét villával körül beverdesték. Azután nagygereblyével körülgcreblyéltókí s a jcaparékoct a villával felemelt vontatószéle alá dugták. Nem a föld felett, hanem egy kissé magasabban. A vontatók a föld közepén sorakoztak. Igyekeztek szé[) vontatókat rakni. Ha laposra sikerült, azt mondták rá: »Erre a béka seggel is fomaüzna«. 27 láncnyi (2700 négyszögöl) búzaföldön 20 vontató is volt jó termés esetén. Az árpa s kölesvontató kisebb volt, mint a búzavontató, mert azok nehezebbek! a búzánál. Zabból raktak legnagyobb vontatót.