Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Máglya meg a hamva
bizony tiszta boszorkány vagy«. — »Mely cselekedetét Kósnénak tanú látván, hitével kész jövendőben is comprobálni, hogy Kósné tiszta sült boszorkany«. Egy Másik István nevezetű legény ezt a részletes vallomást tettei »Ennek előtte mintegy három esztendővel beteg lévén, hozzája ment Kósné és Kerekesné. Sokat kényszeritették, hogy csküdjék_ hozzájok, legyen boszorkány, ugyancsak nem 'leszen pokolban nagyobb jutalma, mint ez világi rossz cselekedetet megteszi, csak egy jutalma leszen pokolban. De a tanú azt mondta, hogy nem lészen, s nem esküszik ő. mert hiszi az Istent, hogy irgalmas, kegyelmes lészen nckie. Ugyancsak elvitték a tanút hol Debrecenbe, hol Törökországba kocsisnak hat fekete ló mellé és onnan drága jószágokat, angliákat hoztak és a Kerekesné kamarájába rakták le. AItanúnak füle is akkor romlott el, mert olyan sebesen jártak, valamint a [golyóbisa. A tanúkhoz intézett kérdés szellemében hozta meg a bíróság az ítéletet is: »Miutan az előállított hiteles és szavahihető tanúk vádlott fejérc tett esküvel bebizonyították, hogy ördögi mesterséget űzött}, s valóságos boszorkány; hogy elhagyva emberi formáját', magát kutyává átváltoztatta, s egyeseket halálra kínzott, majd másokat különféle betegségekkel ördögileg elárasztott s megvesztett, s némelyeket pedig ugyanazon veszedelmekből ismét meggyógyított; és mivel ezen törvényszék előtt bűbájos volta eléggé megerősítést nyert; de tekintettel az egész Szeghalmon elterjedt gyanús voltára is, s mert mint maga is elismeri, nem rettegett több ízben házasságtörést elkövetni: ugyanazért mindezen körülményekre figyelemmel és megfontolva a mcgfontolandókat, hogy a törvény kívánalmainak elég tétessék, s hogy a méltán megérdemelt büntetést elnyerje, másoknak is elrettentő példájára vádlott megégettetni hataroztatik«. Ez az ítélet nem csak azért csúnya, mert végre is hajtották, hanem mert nem az igazságot példázta, hogy boszorkányok nincsenek, hanem a buta hazugságot, hogy vannak! Ne csodálkozzunk tehát, ha a szellemi elmaradottságban tartott nép hitte is. Különösen a tanyavilágban élő emberek, meg a pásztorok körében még a századfordulón is sok hívője akadt a babonás képzelet szülte fantasztikus históriáknak. Ölbeli tanyázások idején, meg a pusztai éjszakákban lobogó pásztortüzek mellettjöreg csőszök, vén számadók ezekkel .ámították a fiatalokat. Apáik hagyományaként mesélgették, hogy az ördöglaponyagon, Szerep alatt mélyen bent a rétben, Békés-Bihar határánál, közel az Óberettyóhoz, ott gyűléseztek a környékbeli seprűnyargalók, éjnek idején. Egy magas szilfa állt azon a
