Szűcs Sándor: Békési históriák (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 6. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

Máglya meg a hamva

helyen. Jeles fa volt, messzire ellátszott a náderdők felett. Egy ördöngőshírű öreg bojtárról Gali Bálint-fájának nevezték a régiek. Szarvas és Szentes közt a Reketyés-tótől a Terehalmon túlig nagy nádasok terjengtek ezelőtt. Az ecseri templom iránt, beljebb, volt egy kis domb, ezt is jeles-helynek tartotta a határbeli nép. Ezen is boszorkányok gyülekeztek hetednaponként. iValami világosság gyulladt ki ilyenkor, amely a kajám tanyákig feltetszett, meg a Mucsi-hátra. De ahogy mentek hozzá közelebb-közelebb, úgy halványodott elfelé. A pásztorok nem engedték arra a gulyát, mert a tehenekből az utolsó cseppig kifejték volna a tejet, mire észre veszik. A rosszfélék hajnalban egy perc alatt beszaladták az egész határt, valami nagy lepedőt húztak maguk után s azzal felitatiák az összes harmatot. — Kurázsis bojtár legények verték a készülőt, hogy rájuk lesnek az ördögökkel mulatozó boszorkányokra. De a készülődésnél nem jutottak tovább. Mire a merszből telt volna, akkor meg már nem voltak boszorkányok. — De nem az égetők irtották ki őket, hanem a tanítók!