Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 5. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)
Még néhány vonással lehet kiegészíteni a korabeli állapotok rajzát. Itt-ott, főleg a hódoltsági időket átvészelt települések környékén találunk jól művelt területeket. Az egyik oklevelünk így jellemzi a gyulai lakosok földjét: Gutter Grund, welcher die Gyulaer Einwohner aller Jahr anbauen. 6 * Az elpusztásodás természetes velejárója a lakosság elfutása. Így jelentős problémája a vidéknek az emberhiány is. Itt is meg kell tehát jelenniök a »tőkés többlctcsmálóknak« és meg kell indulnia a mezőgazdasági árutermelésnek. E tekintetben aggasztó Békés megye helyzete, hiszen e korszakban az ország egyes tájain már jelentőssé nőtt az árutermelés. Így például Erdélyben, 65 a Felvidéken, 66 De még elmaradottabb volt Békés megye az általános európai fejlődéshez viszonyítva. Franciaországban már virágzó manufakturaipar fejlődött ki, megindult a gépek alkalmazása. Ausztriában is már »felgyarak« (Halbfabrikanten) tűnnek fel, bár túlnyomóan még külföldről, főleg Hollandiából hoznak be árut. Eva Priester mutat arra, hogy különösen a 30 éves háborútól kezdődően komoly fejlődés indult meg és ezzel párhuzamosan monopolizátorok, appaldatorok jelennek meg, akik vasat, fát, higanyt, kátrányt, mézet, dohányt, állatot vettek és adtak el. 67 Az osztrák tőkefelhalmozódás tehát, látva az árucikkeket, ( nem volt független a hazai árutermeléstől. Ahhoz azonban, hogy komoly méreteket öltsön, szükséges volt az állami birtokok kótyavetyélés. útján való eladományozása. Így a labanc főurak jelentős birtoktestekhez jutottak. 6 $ A magyarországi tőkcfelhalmozódás egyik mozzanata Békés megye Harruckern János Györgynek való eladományozása is. A Békés megyei iparfejlődés vizsgálatakor tehát riem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy 1.) az osztrák kereskedelem elsőrendű szükségleteként jelentkeznek azok a nyersanyagok, melyeket az alföldi birtokok is termeltek (például fa, dohány, állat), 2.) a birtokok árutermelése következtében és az itt jelentkező szükségletek .folytán bontakozik ki az ipar megyénkben. A század elején primitív fejlődési fokon álló külterjes állattenyésztés volt a megye lakosságának főfoglalkozása. E vidék parasztsága termelőeszközökkel alig rendelkezett és jelentős részük, mint Kovács István bojtár vallotta »hol halászással, hol csikászással, hol kaszálással, hol marhajárással és vadászassál éltek«. 6 9/^ A Péró felkelés kárvallottjainak veszteséglislájábói arra következtethetünk, hogy egyedül 1 kovácsműhely jutott a felkelők kezébe. Más emlékünk az iparűzéssel kapcsolatban 6 * O. I.. Urbaria et Conseriptiones (Ezután U. et C). Kamarai levéltár, fasc. 84. No. 40. 6o V. ö.: Mákkai László: I. Rákóczi György gazdasági iratai. Bp. Akadémiai Kiadó. 1951. 11. 1. ; 66 Berlász Jenő: A Thúrzó birtokok a XVII. sz. első harmadában különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Bp. 1936. 87. 67 E. Priester: Kurze Geschichte Österreichs. Wien. Globus Verlag. 1949. II. k. 17. 1. 6 " Pach Zsigmond: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarí országon. Századok. 1948 . 34. 1. ^ 11 Êule Gábor: Harruckern és Károlyi család. Budapest. 1895. 82. 1.
