Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 3-4. Gyula, 1959)
Jelenleg öt kiváló nyelvésznek, az angol B. GilIiat-Sinith-nek, a cseh Jiri Lipa-nak. a jugoszláv Bade Uhlik-nak az osztrák J. Kuohloch-nak és a francia \ ania de Gila-nak vannak a dunamelléki területekre — köztük egyes magyarországi cigány-nyelvjárásokra is — kiterjedő ismeretei. Jelen tanulmány szerzője nem nyelvész, hanem etnográfus, — aki igen sok időt tölt cigányok köréhen, ismer több magyarországi cigány-dialektust, s úgy véli. hogy talán nem lesznek haszontalanok észrevételei úgy a hazai, mint a külföldi cigánynyelwel foglalkozóknak. Mindenekelőtt kíséreljük meg a jelenleg Magyarországon élő különbözőfajta cigányok osztályozását: 10 Magyarországon kétféle cigányt különböztethetünk meg: 1. Cigány-anyanyelvű. 2. Nem cigány-anyanyelvű. Az első csoport két, egymástól élesen különböző részre oszlik: Aj: ezek. az úgynevezett kárpáti*-cigánynyelvet beszélik. A 2 : ezek, az úgynevezett »oláh«-eigánynyelvct beszélik. Az A. főcsoport hármas tagozódáséi: a) Nógrád megyei. b) Budapest környéki: (l'áty, Csohánka. Pnmáz. Zsámbék. Pilisvörösvár. Bia. Pesthidegkút. Budakalász; — és dunántúli (Pécs, Mohács, Versend, üunaszekcsőj. c) Köszörűs és ringlispiles cigányok, (akik magukat »német«, illetve »vend«cigányoknak nevezik). ' Az a)-val jelzett alcsoport eltérő dialektust beszélt, mint a b), és c)-vel jelzettek. A kárpáti-cigányok az oláh-cigányokkal — nyelvük nagymérvű eltérősége folytán — képtelenek megértetni magukat. Az A., oláh-cigányok több törzsre (fajtára) és a törzsön belül több nemzetségre oszlanak. Törzsi neveik: foglalkozásukat jelzi, — míg nemzetség neveik: az ős, apa, vagy valamelyik kimagasló tulajdonságú előd nevéből, (esetleg csúfnevéből) — illetve annak) a helységnek nevéből, ahol a nemzetség először letelepedett, — származik. 01 — A törzsek és nemzetségek neveinek időbeli keletkezése évszázadokra visszanyúlhat, de ugyanúgy, — csupán évtizedekre is. 00 Lásd: K. Erdős: A classification of Gypsies in Hungary (Acta Kfhnograpliica, Tom. VI. Fasc. 3—1. — és Erdős Kamill: A magyarországi cigányok (Néprajzi Közlemények III. évf. 1—2. szám. — Budapest, 1958.) M Erre utalnak a nevekhez kapcsolódó — vidékenként illetve nemzetségenként eltérően hangzó — (Bomániában otthonos) szóvégződések. PL: Barnisto (Sárszenliniklós) és Vesoste (Veszprém) f
