Hunya Sándor szerk.: Adatok a Tanácsköztársaság gyulai történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 2. Gyula, 1959)

Előszó Az iskolai oktató-nevelő munkát nagyszerűen segíti a céltudatos szakköri munka, mert felkeltheti és állandósíthatja a tanulók érdeklődését egy-egy tudo­jnány. vagy termelési ág iránt. így a tanulmányi színvonal emelésében nagy segít­séget nyújthat. Ugyanakkor az ifjúság szocialista nevelése változatos keretekben folyhat, szívvel és élettel telítődhet. Tanulóink a dolgos hétköznapok munkája köz­ben kialakíthatják magukban a szocialista ember legszebb jellemvonásait, megfor­málhatják magukban azokat az eszményeket, amelyek jövő feladataik elvégzésére segítik őket. A nagy évfordulók gondolalokat ébresztenek. Kötelességekre emlékeztetnek, cselekvésre serkentenek. Alighogy előbuggyant a gondolat — a tanácsköztársaság 40. évfordulójára való emlékezésünk legyen tartalmas — nyomban tetté is érett az elhatározás. Történelmi szakkörünk arra vállalkozott, hogy megismeri a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság helyi történetét. Az elhatározás szép volt, a megindulás nehéz. Eleinte csak apróbb adatok összegyűjtésérc gondoltunk, tárgyi emlékek felkutatását terveztük, s közben magukkal ragadtak bennünket az események. Fellapozva a levéltár írásait, búvárolva régi hírlapok cikkeit,,felkeresve a tanács­köztársaság helyi mozgalmainak szervezőit és szereplőit, az érdekes és értékes anyag hatalmas, azóta is bővülő tömegét ismertük meg. A tanulók számára szokatlan feladat újszerűsége serkentőleg hatott, annál is inkább, mert bárhová fordultunk, mindenütt megértéssel találkoztunk. A segítő­készség, a sok szíves tanács hasznos volt; a megismert adatok, az összegyűjtött ha­talmas anyag terjedelmes tanulmányokká érik. Az összegyűjtött sokrétű anyagból mutatunk most itt be egy csokorra valót. Egy kis rövid összefoglalást adunk, mely eligazíthat minden érdeklődőt a tanácsköztársaság gyulai eseményeiben. Törekvéseink tanulsága az lehet, hogy legjobb hagyományaink értékeit nemcsak a számonkérés kényszeréből ismerik meg növendékeink, hanem érdek­lődésre és elmélyedésre méltó értéket láttak meg bennük, meggyőződtek róla, hogy érdemes velük személyes kapcsolatba lépni. Az együttműködés olyan formáit valósították meg a szakkör tagjai kutatómunkájuk közben, amelyek megteremthe­tik az alkotó munka, az önálló kutatás lehetőségeit. A megismert hősi küzdelmek tettekben megmutatkozó hazaszeretetre nevelnek. így válik a múlt, a hagyomány ösztönző erővé, a nagy nemzeti kérdések helyi eseményeinek feltárásában mi ma­gunk is fellelkesülve helytállásra buzdulunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom