Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

rátalált az adott matéria természetének leginkább megfelelő, legkifejezőbb notációs formára. A ritmikai különbségekből az előadással kapcsolatban vonhatók le következtetések. Az Előjáték anyagát is azok között a részek között említhetjük, melyek megformálási lehetőségei kezdettől foglalkoztatták a zeneszerző fantáziáját.

260 Az 1850-es újsághírek egy készülőben lévő szövegkönyvről szóltak, de lehet, hogy Egressy ekkor a már meglévő librettót dolgozta át: talán épp a beszűkülő politikai lehetőségek kényszerítő ereje miatt. Időben elkülönül a többitől az E. 91.42.1. szám alatti, másfél oldalnyi, rendkívül sietősen papírra vetett vázlat. Ez az adott matéria első, rögtönzésszerű születésének, s azonnali lekottázásának tűnik. A kottapapírt tekintve az 1850-es évek közepére, vagy első felére tehető.

261 Négyféle zenei anyagából csak az elsőt sikerült azonosítani. Az Asz-dúrban induló szakaszt eredetileg kórusnak szánhatta a szerző. Amint hangvételéből és feliratából

262 következtetni lehet, valamelyik jelenet erőteljes, tragikus lezárására szolgálhatott volna. Erkel azonban utólag ceruzával áthúzta. Végleges megfogalmazásával a II. felvonásban, Melinda és Bánk kettősében találkozunk. A hangnem C-dúr '! a-moll lett, a heroikus oktávugrás kvarttá szelídült, megszűnt a markáns szinkópálás; a dallamvonal kisimult, s ezzel együtt az egész szakasz lírai karaktert öltött. A vázlaton szereplő többi anyag későbbi sorsáról nem tudunk.

263 Úgy tűnik, hogy egyes felvázolt ötletek kimaradtak az operából. Fel nem használt vázlatokat gyakran megtartott a mester, mint az az E. 91.31.1. számú kotta esetében is látható. Felmerülhet ugyan, hogy a felvázoláskor ezeket nem is a Bánk bán-hoz szánta. Ennek viszont ellentmond, hogy ilyen tónusú és súlyú anyag keletkezése nem hozható összefüggésbe abban az időben más művével. Ugyancsak azonosítatlan, de a papírjuk egyezősége miatt talán eredetileg a Bánk bán-hoz szánt részletet őrzünk az E. 91.44.2. [m.] jelzetű kottán.

264 Gyűjteményünkben a legnagyobb mennyiségben a Bánk bán 1860-as befejezését közvetlenül megelőző vázlatok és partitúra-fogalmazványok tanulmányozhatók. Talán ugyanabból az esztendőből származnak. Erkel Ferenc, Erkel Gyula, Anonym1 írása is megtalálható rajtuk. Az I. felvonás E-dúr együtteséhez felhasználták a későbbi őspartitúra zenei matériáját is, s a változatok több lépcsőfokon követhetők nyomon.

265 A közreműködők tevékenységéről az szűrhető le, hogy Erkel Gyula többször nyújtott mechanikus segítséget a hangszerelésben, más esetekben önállóan is instrumentalt, minthogy rendelkezésünkre állnak 68