Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

12-én a következőket írta: „Most szülővárosa próbálja meg a majdnem lehetetlent, hogy annyi idő után visszaidézze őt tárgyaival, amelyek közt egykor élt. És teszi ezt egy olyan emberrel, akit hazája - méltatlanul - mellőz. Az Erkelügy (múzeum, leveleinek az összegyűjtése; kilenc operájának kiadása; átfogó és részletes életrajz és méltatása) az egész ország gondja kellene, hogy legyen, nem egyetlen városé. Az elmúlt 80 év azonban megmutatta, hogy mit lehet várni az országtól. Szerencsére Erkelnek van olyan szülővárosa, amely akár magányosan is hajlandó büszkélkedni vele'' Elismerő sorait október 31-én köszönte meg az igazgató, aki maga sem remélte, hogy a ház helyreállítására a város ennyi pénzt áldozzon, mint ahogy azt sem, hogy a minisztérium fedezze a kiállítás költségeit. Az is sok izgalmat okozott neki, hogy elkészül-e idejében a rendezéssel. Végül mégis sikerült egy szép kiállítást létrehozni. Azt az elképzelését, hogy Gyula legyen az Erkel-kutatás központja nem gondolja ugyan, hogy meg fogja tudni valósítani, de azért belefog, hátha mégis sikerül valamit elérnie. Időközben ismét akadt némi nézeteltérés az igazgató és a legfőbb adományozó között. Óváry október 4-én a legnagyobb elismeréssel emlékezett vissza a megnyitó idején Gyulán töltött napokra, mert személyesen is megbizonyosodhatott róla, hogy méltó helyre kerültek Erkel tárgyai. Örült, hogy ennyire megbecsülik az emlékét Gyulán. Arra kérte azonban Szerdahelyit, hogy ha legközelebb Pesten jár, fáradjon el hozzá megbeszélni, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek nem szükségesek a kiállításhoz, s egyben tisztázhatnák a kölcsönzés anyagi oldalát is. Szerdahelyi 17-én ingerülten válaszolt: felidézte, hogy amikor először jártak nála, akkor Rózsika örömmel mondta, hogy milyen nagy gondtól szabadul meg, amikor biztosítva látja gyűjteménye gondozását. Még ők vetették fel, hogy ezt nem kívánják ingyen, s ezt ma is így gondolják. Visszaadni viszont beleltározott tárgyat nem lehet. (Igaz, hogy ekkor még nem voltak beleltározva!) A következő lépés egyébként is a fiúk hagyatékának a bemutatása lenne, amihez szükség lesz a most kimaradó anyagra. Arra is nyomatékosan megkérte Rózsikát, hogy pontosan részletezze milyen anyagi igényeket támaszt, hogy ezt időben közölhesse az illetékesekkel, ami nélkül hiába menne fel Pestre, nem tudna miről tárgyalni. Keserűséggel teli sorokkal zárta levelét: „Nagyon sajnálom, hogy jóhiszeműségemnek áldozatul esve, további nyomasztó gondok gyötörnek, holott inkább élvezni szerettem volna a vállalkozás örömét. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy belefogtam." 36