Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)
Feld István. Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról
Az ember ősidők óta készített agyagból használati eszközöket. Az először csak a napon kiszárított, majd tűzben kiégetett edények alkotják az újkőkortól kezdve a ránkmaradt tárgyi emlékek túlnyomó többségét. De agyagból készültek az első épített lakóépítmények, s bennük a főző- és fűtőberendezések is - az utóbbiak szerepe különösen a hidegebb közép-európai vidékeken volt jelentős. Nem véletlen, hogy épp itt - mai tudásunk szerint az észak-svájci, dél-németországi határvidéken - zajlott le valamikor a XII. században az a döntő változás, mely a mai cserépkályhák kialakulásához vezetett. Míg addig magából az agyagból - esetleg téglából - építettek-tapasztottak a fűtésre szolgáló kemencéket, ettől kezdve speciális, önálló építőelemekből - kályhaszemekből, majd pedig kályhacsempékből - rakták őket. Maga a kályha szavunk is eredetileg ezekre az elemekre vonatkozott - a késő középkori és kora újkori írott források kályhás kemencéket említenek. Az első kályhaszemek tulajdonképpen az agyagfalba beépített cseréppoharak vagy tálak voltak - felismerték ugyanis, hogy alkalmazásukkal jelentősen megnövelhető a kemence hőleadásra szolgáló felülete. A későbbiek során ezekből alakultak ki azok a különböző, főként négyzetes vagy téglalap formájú, rendkívül széles körben és hosszú ideig kedvelt elemek, melyek már alkalmasak voltak arra, hogy közvetlenül belőlük épüljön fel a kályhatest. Ezután már csak egy lépés volt a kályhacsempe megjelenése: a kályhaszemet elől agyaglappal zárták le, melyet vagy áttört, kivágott mintákkal díszítették - ebben az esetben nem kellett levágni a kályhaelem fenékrészét - vagy pedig negatív segítségével nyomtak bele mustrát. Ez utóbbi végső megformálásában nagy szerepet játszott a szabadkézi alakítás, sőt egyes részek önálló megformálása, s nem utolsósorban a színes ólom- majd ónmázak alkalmazása. A csempékből épített kályhák így a középkori majd az újkori kerámiaművesség számunkra talán legértékesebb, sokszor művészettörténeti szempontból is jelentős emlékei. Készítőiket azonban ugyanazon fazekasok között kereshetjük, akik a konyhai, asztali vagy a díszedényeket gyártották. Értékelésük során így nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy maga a kályha vagy az egyes csempék csupán visszatükrözték a nagyművészet alkotásait. Értéküket ugyanakkor épp az növeli, hogy művészi előképeik - a korabeli metszetek, festmények, szobrok vagy akár teljes épületek - sokszor nem is maradtak ránk. Nem mintha magukat a kályhákat megkímélte volna az idő, de az ége33