Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Feld István. Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról

tett agyag földbe kerülve is megőrzi egykori formáját és színvilágát. így a legújabb régészeti feltárásoknak és a restaurátorok munkájának köszönhetően egyre nagyobb gazdagságban bontakozik ki előttünk az alkalmazott iparművészet e rendkívül gazdag világa. A ma ismert legkorábbi cserépkályhák Közép-Európa keleti felében Nagy Lajos magyar király uralkodásának utolsó szakaszában, 1370 után emelt királyi várakban és palotákban, Visegrádon, Budán és Diósgyőrben álltak. Ezek a szinte kis gótikus épületként megjelenő fűtőalkalmatosságok színes ólommázzal bevont csempéit az architektonikus elemek mellett fülkékben, illetve sza____________ badon álló kis szobrok, az udvari életből vett jelenetek, bibliai történetek és allegorikus állatalakok díszítették. Az utóbbi évek kutatásai lehetővé tették e kályhák első rekonstrukcióit is, először csak rajzban - Visegrád esetében - majd legújabban Diósgyőrben már egy teljes másolatot is felállítottak. Az Anjou-kor végén, majd elsősorban Zsigmond király idejében különösen kedveltté vált a címerdísz, és a kályhák felső részét előszeretettel építették mérműdíszes csempékből. Bár ma még a legtöbb gótikus kályhát a királyi udvartartás színtereiről ismerjük - különösen 1. kép. Rozettás, zöldmázas kályha- gazdag ebben a vonatkozásban Zsigmond csempe,Xisvárda-Vár 1500 körül budai rezidenciája - az uralkodó valószí(FÖLDING 1997-98.) nűleg sohasem volt egyedüli megrendelője a számunkra ma még általában ismeretlen helyen működött műhelyeknek. E különösen drágának bizonyára sohasem számító fazekastermékek ugyanis egyre több főúri várkastély, udvarház, sőt kolostor és város régészeti kutatása során kerülnek elő. írott adatok is szólnak a csempés kályhák divatjának terjedéséről, azt azonban még nem állíthatjuk, hogy a XV század közepén már széles körben lettek volna használatosak. Ez inkább csak az 1400-as évek végén következett be, amikor a középeurópai gótikus kályhásművészet egyik csúcspontját jelentő „lovagalakos kályha" - ha csempéinek sokszor csak gyengébb kivitelű másolataival is - elterjedt a Magyar Királyság szinte egész területén. Ekkor már - nem függetlenül Hunyadi Mátyás király reneszánsz udvari művészetétől - az ólom- és ónmázzal díszített csempék olyan változatos sorozatát ismerjük az ország középső vidékeiről, mely mindenképp nagyszámú helyi-városi kályhásmester működését tételezi fel. Ezt jelzi az is, hogy a király és az arisztokraták címerei után 34