Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Holl Imre: Középkori kályhacsempék: Egy 120 éves kutatási terület

A középkori kályhacsempék feldolgozása hosszú múltra tekinthet vissza, de rendszeres és sokoldalú kutatásuk kellő eredményekkel csak a középkori régészet megerősödésével kezdődhetett.

1 Ez ugyanis hatalmas mennyiségű leletanyagot hozott napvilágra, ami a kutatásnak is új lendületet adott (így Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Svájc, Elzász esetében, kisebb mértékben Németországban). A hiteles leletegyüttesek segítségével már nem csak egyes, összefüggéseket nélkülöző példányok bemutatása lehetséges. Evvel vizsgálhatóvá vált az egykori környezet (a hely és a tulajdonos), a pusztulás ideje, a leletek összefüggése és így egymást támogató kormeghatározása. A régebbi, pusztán a díszítés stílusát, ikongrafikáját vizsgáló szemlélet - ami az ilyen tárgyaknál félrevezető is lehet - mellett előtérbe került a technológiai oldal is (a csempe alakja, anyaga, készítési munkafogások stb.), ami a kormeghatározást, különböző darabok összefüggését (milyen lehetett az egész kályha?) segíti. A nemzetközi kutatás jelentős eredményeit összevetve mégis meg kell állapítanunk, hogy néhány kutatótól eltekintve eddig ritkán került sor a regionális anyag összevetésére más távolabbi leletekkel (például a technológiai megfigyelések összehasonlítása, jellegzetes megoldású díszítő motívumok egymásra hatásának kérdése). Ez azért is feltűnő, mert például a középkori építészet vagy festészet vizsgálatánál a nemzetközi kapcsolatok kimutatása kezdettől szempont volt. De a városi lakosság mobilitásának elemzése általában kimutatta már a más vidékről, városokból történő átköltözéseket - nem valószínű, hogy a fazekas- kályhás mesterek ezzel szemben egész életüket helyben töltötték.

2 írásos adatok (például Eger) ezenkívül azt is bizonyítják, hogy nagyon sok különböző helyről szállítottak kályhákat egymás után: egy kisebb régióban is dolgozhatott több mester. Mindezek segítették, befolyásolták a mesterség fejlődését - ugyanakkor nehezíthetik a kutatást: az egykori állapot nem volt olyan egyszerű, mint gondolnánk. A kiemelkedőbb városi kályhásműhelyek mesterei a jól érezhető sajátos stílusuk kialakításakor általában követték (ha kis késéssel is) a korízlést-stílust, befolyásolták őket a művészeti alkotások példái, de erősebben hatott más műhelyek már kialakult mintakincse és fogásai. Evvel magyarázható, hogy nagyjából egy időben jelentkeznek új csempe alakok: így a fülkés-dongás kiképzésű kályhacsempe áttörtén díszített előlappal, később a XV század 9