Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

Alföldről származó tükrök közül a tápiószelei kos fejes díszű és a Törökszentmiklós-surjáni díszítetlen darab a velük együtt talált sírmellékletek alapján egyaránt a Kr. e. VI. század folyamán került a föld alá. Aszód, Balassagyarmat, Gyöngyös, Nagytarcsa, Somhíd (Nâdap), Szurdokpüspöki, a dunántúli Mihályfa a lelőhelye azoknak a bronzcsörgőknek, amelyek tetején állatszobrocskák állnak. Ezek alsó részén tok vagy vasrudacska van, amelyekkel a csörgőket fanyélhez erősítették. Hangadásra a nyílásokkal áttört csörgők testében lévő vasgolyócskák szolgáltak. A szobrocskák bikát, tehenet őzet, párducot ábrázolnak. Az állatalakok kivitele változatos. Egy részük szinte természethűen mintázza az ábrázolt állatot, a másik részük leegyszerűsített módon jellemzi annak vonásait. A sztyeppéi szkíta kurgánokban hasonló állatalakos bronzcsörgők gyakran kocsi alkatrészekkel együtt kerültek elő, s ezért több kutató kocsipózna díszeknek, kerékagyrögzítőknek, járomdíszeknek tartja azokat. Más kutatók úgy vélik, hogy az ilyen csörgők hadijelvények voltak. A Nagytarcsán 1964-ben talált, nyolc kolomp és négy vaszabla társaságában talált három csörgő vizsgálata alapján Bakay Kornél azt feltételezte, hogy azok sámán szertartás kellékei, voltak. A csörgők zeneileg összecsengő hangjával a sámán a szertartás mágikus légkörét teremtette meg. Az Alföld-csoport területén kívül a Kárpát-medencében még Erdélyben kerültek a napvilágra olyan bronzcsörgők, póznavégek, amelyek tetején állatfigurák vannak (Gernyeszeg/Gorne§ti, Erdély, ismeretlen lelőhely). Korábban az összes kárpát-medencei ilyen csörgő korát a Kr. e. VI. század végére, az V századra állapították meg. Ezt a kormeghatározást azonban a sztyeppéi korai szkíta leletek alapján helytelennek kell tartani. A Kubán folyó síkságán, Novozavedenoe lelőhelyen, a 8. kurgánból került elő két olyan bronzcsörgő, amelyen félszamarat (Kulán) ábrázoló szobrocska van. Ezeknek szinte pontos mása az Erdélyben, Gernyeszegen talált darab. A megmintázott elő-ázsiai állatfaj, a félszamár sohasem élt a Kárpát-medencében. Ezért joggal vélhető, hogy az erdélyi darabok nem itt készültek, hanem keleti műhelyek termékei. A novozevedenoei csörgőkkel együtt előkerült agancs zabla oldaltagok a Kr. e. VIII. század végére, VII. századra jellemző szkíta lószerszámzat részei. Ezen időszakon belül lehet az erdélyi leletek készítésének a kora is, amelyek így a szkíta-iráni állatstílusú művészet legkorábbi alkotásaihoz tartoznak a Kárpát-medencében. A Nagyalföld térségében előkerült állatfigurás csörgők közül a Gyöngyösön és a Nagytarcsán talált darabokhoz harang alakú bronz kolompok és vaszabiák is tartoznak. A Nagytarcsán lelt zabiák ugyanabba a formacsoportba tartoznak, mint a Középső-Dnyeszter menti Perebukovci kurgánban talált zabla. Ennek kora a Kr. e. VII. század második fele. Ugyanebből az időszakból származik az erdős sztyeppén, a Sula folyónál lévő Sztarsaja mogila kurgán, valamint a kubáni síkságon fekvő Ulszkij Aul kurgán, amelyek leletei között lévő bronzcsörgőkön hasonló stílusban megformált bikaszobrocskák vannak, mint a nagytarcsai darabokon. Ezek az egyezések szerint a nagytarcsai csörgők a korai szkíta állatstílusú művészet mestermunkáit képviselik az Alföldön. A leletegyüttes hasonlósága alapján ugyanebbe az emlékcsoportba sorolhatók a gyöngyösi, őzeket ábrázoló darabok is. 27