Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)
Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora
A kutatás a kárpát-medencei állatalakos csörgőket, póznavégeket a helyi műhelyek termékeinek tarja. Ez lehetséges, bár az erdélyi darabok inkább a Kubán vidékén készülhettek. Az a tény azonban, hogy a szkíta stílusú alkotásoknak nincsenek előzményei a Kárpát-medence keleti felében, azt bizonyítja, hogy azok mintaképei a sztyeppe vidékéről származnak. A keleti állatstílusú művészet gyakran alkalmazott motívuma a sas, a ragadozó madár volt. Az Alföldön sas kampós csőrű fejét ábrázoló agancs tőrmarkolatok a Szentes-vekerzugi és a csárdaszállási temetőből, valamint a Nyíregyháza-Manda-bokor-dűlőben feltárt telepen (13. képl-2.) kerültek a napvilágra, egy Pencen talált vaskardnak pedig a bronz markolatvége ilyen formájú. Sajószentpéterről olyan bronz kantárszíj elosztók ismeretesek, amelyek madárcsőr alakúak. Az állatstílusú művészet jegyei megtalálhatók a lószerszámzathoz tartozó tárgyakon is. A sztyeppéi szkíta mesterek előszeretettel készítettek olyan agancs zabla oldaltagokat, amelyek végére állatfejet, lópatát faragtak ki. Ilyen darab csak egy jutott el a Kárpát-medencébe, amelynek lelőhelye a dunántúli Celldömölk-Sághegy. Vasból kovácsolt, állatfej alakban végződő zabla oldaltag azonban több is ismert innen (Cegléd, Füzesgyarmat, Szentes-Vekerzug, Miskolc-Diósgyőr, Nyékládháza-Mezőnyék, Pereszlény/Presel'any). Ezek alakját helyi kovácsok formálták ki. A jellegzetes szkíta-iráni stílusú kisplasztikák egyik szép darabjának lelőhelye a szabolcsi Buj község. Ez egy, a fejét hátrafordító párducot ábrázoló bronzöntvény, amelyet vékony aranylemezzel vontak be. Hátlapján fül van, tehát kantárszíj elosztóként szolgált. Az ékszerek között ugyanúgy találunk olyan darabokat, amelyek magukon viselik az állatstílus ismérveit. Kígyó fejet ábrázol két, a Szentes-vekerzugi temetőben talált bronz karperec vége. Ugyancsak kígyó fejhez hasonlít a bronz, elektron, arany lemezzel borított hajkarikák némelyikének az egyik vége. Ezek kúpalakú lemezből készültek, amelyekre, szemeket jelölő kis gömböket, vékony ovális huzalokat forrasztottak. Tiszavasvári-Csárdaparton a 48., Vámosmikolán a 27., Hetényben/Chotin az A/72, és 248., SopronKratauckeren a 29. sírból került elő ilyen ékszer, a Pilinyen kiásott temetőben több darabot is találtak. Az utóbbiak között olyan hajkarikák vannak, amelyek egyik vége oroszlánfej formájú. Több kutató úgy vélte, hogy az ilyen állatfej alakos végű hajkarikák görög ékszerformát utánoznak. Ez a vélemény lehet, hogy helyes, mivel több alföldi szkíta stílusú tárgy (tükrök, tegezdíszek, arany ékszerek) tükrözi Olbia görög gyarmatváros ötvösmunkáinak a hatását. Ennek ellenére ezek a hajkarikák az Alföld-csoport műhelyeinek jellegzetes alkotásai. Ezt bizonyítják azok a hajkarikák, amelyek ugyanolyan formájúak, mint az állatfejes végű darabok, de egyik végük vagy gömbszelet-, szegfej vagy kúp alakú. Ezek jelentős számban kerültek elő az Alföld-csoport népének a temetőiből (pl.: Szentes-Vekerzug 53., 115. sír, Tápiószele 94., 109., 379. sír). Mintaképüknek azok az aranylemezzel bevont, egyenes végű hajkarikák tekinthetők, amelyek a preszkíta korban, a Kr. e. VIII. században voltak divatosak a sztyeppe vidéken. Azt, hogy az erdős-sztyeppén a korai szkíta korban is tartott az olyan hajkarikák divatja, mint amilyenek az Alföldről is ismertek, 28
