Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

eredete azonban nem nyugatra, hanem keletre, a kubáni sztyeppéi térségbe vezethető vissza, ahol már a Kr. e. VIII. századtól kezdődően folyamatosan elföldeltek kocsikat, kocsi alkatrészeket is az előkelő személyek temetkezéseibe. Néhány sírból bronz tükör került a napvilágra (pl.: Csanytelek-Újhalastó, Sopron-Krautacker 29., Szécsény, Tápiószele 462., Törökszentmiklós-Surján 71.j Hetény/Chotin A/76., B/8. sír). A tükrök sírba helyezése a sztyeppéi térségében, valamint Erdélyben volt ebben a korban a temetkezési rítus része. A tükör a napot, az életet jelképezte, s így az elhunytnak az örök életet biztosította. Mivel a szkítakor előtt ez a hiedelem a Kárpát-medencében ismeretlen volt, míg a sztyeppéken általánosan elterjedt, oda keletről kellett kerülnie. Sajátos tárgyai az Alföld-csoport temetkezéseinek az agyagpecsételők, amelyeken mértani motívumokból megszerkesztett vésett, domború minta, néha szarvas ábrázolás (Gyula-Vár, lásd később 15. kép) van. Ezek mágikus, bajelhárító amulettek lehettek, de szolgálhattak szövet, test díszítésére is. A legtöbb szkítakori temetőben találtak olyan sírokat is, amelyekbe a temetéskor őrlőköveket, kődarabokat tettek. Ugyanez a temetkezési szokás a megelőző mezőcsáti kultúra néhány temetkezésénél is megfigyelhető volt (Füzesabony, Sirok). Az, hogy később, a szkítakorban gyakorivá vált őrlőköveknek a sírba helyezése, feltehetőleg azzal függhetett össze, hogy az alföldi népesség gazdálkodási módjában a földművelés jelentősége megnőtt. A sírokból kiásott tárgyak hű képet adnak az elhunytaknak a közösségekben betöltött helyéről, ősi hagyományairól. A liars', kép. Szarvas alakú arany pajzsdíszek: cosok mellé vaszabiákat, harci fo1. Tápiószentmárton, kosokat, lándzsahegyeket, tőröket, 2. Mezőkeresztes-Zöldhalompuszta bronz nyílhegyeket tettek a sírgödörbe. A gazdag nők temetkezéseiből bronz és arany hajkarikák, üvegpaszta- és borostyángyöngyök, bronz és vas karperecek, aranylemez ruhadíszek, agyag orsógombok, pecsételők kerülhetnek a napvilágra. Mindkét nem sírjaiban gyakoriak az agyagfazekak, korsók, tálak, csészék. Jelentős számban tártak fel olyan temetkezéseket is, amelyekben csak egy-két tárgy volt, vagy egyáltalán nem tartalmaztak leleteket. Ezekben nyílván a közösségek szegény tagjai, gyerekek nyugodhattak. A köznép nagyszámú több-kevesebb tárgyat magában foglaló temetkezése mellett ismert néhány olyan sír is, amelyből kiemelkedő értékű, pompás kézműves remek, ötvösmunka került a napvilágra. Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán aranylemezből megformált, szarvas alakú pajzsdísz, oroszlán szobrocskákkal ékesített aranylánc, Tápiószentmártonon szintén aranyszarvas (9. kép), Ártándon arany 18