Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

gyak, a bronz tegezdísz, vasfokos, kés, 25 bronz nyílhegy, három csonttégely, azt bizonyítják, hogy gazdag, előkelő férfi temetkezése volt a sír. A sokfajta temetkezési szokás az alföldi szkíta jellegű csoport népének különböző származására vezethető vissza. A zsugorított helyzetben lévő csontvázakat magában foglaló sírok azokon a tájegységeken (Duna-Tisza köze, Maros vidék) előkerült temetőkben viszonylag nagy számban fordulnak elő (pl.: Törökszentmiklós-Surján, Békéscsaba-Fényes, Orosháza, Tápiószele), amelyeken korábban ugyanezt a temetkezési szokásokat gyakorló mezőcsáti kultúra népe élt. A Dél-Alföldön napvilágra került temetőkben, a nagyobb arányban képviselt nyújtott helyzetben fekvő csontvázak olyan új rítust mutatnak, amely Szkítia sztyeppéi területeiről származhat (Szentes-Vekerzug, Csanytelek-Újhalastó). Urnákba azokon a tiszántúli területeken helyezték sok esetben a hamvakat, amelyeken a korai vaskor idején is a későbronzkori lakosság továbbélő kultúrája, hagyományai voltak a meghatározók (Balmazújváros-Árkus, Szaniszló/Sanislau. A szórthamvas temetkezési mód részben azonban új szokásként jelenhetett meg a szkítakor elején. Az Észak-Magyarországon feltárt nagyszámú ilyen temetkezés (pl.: Alsótelekes, Heves, Vámosmikola) a Középső-Dnyeszter vidéknek a Kr. e. VII. század második feléből származó szkíta sírjaival hasonlítható össze. A leggyakrabban előforduló temetkezési formák mellett majd minden temetőben előfordul egy-egy sajátos, különleges eltemetésről tanúskodó sír. Több temetőből került napvilágra két csontvázat tartalmazó sírgödör vagy hasra fektetett halott csontváza. Hevesen, Orosházán, Tiszavasváriban egy-egy sírnál összekötözött kézzel vagy lábbal való eltemetésre lehetett következtetni, Tiszavasváriban vasbilincset találtak egy női csontváz karján. Ezeknek, s a koponya nélküli, vagy csonkított végtagokkal történt temetkezéseknek (Orosháza, Szentes-Vekerzug) a halott visszajárásától való félelem lehetett az oka. Az Alföld szkíta kori népességének nem gyakori temetkezési szokásaihoz tartozott az áldozatként, az elhunytnak a túlvilágra szánt élelemként, húsnak a sírgödörbe való helyezése. Az egyes temetőkben 1-5 % azoknak a síroknak az aránya, amelyekből állatcsontok is előkerültek. Leggyakrabban juh, kecske, szarvasmarha csontjai voltak ezek, de közöttük előfordulnak szárnyas, sertés és lócsontok is. Csanytelek-Újhalastón az egyik sírgödör sarkában nyúl csontvázra bukkantak. A tápiószelei temető 418. sírjában két lókoponya feküdt (6. kép). Allattemetkezés is került napvilágra több szkíta kori temetőből. Orosháza7. kép. Ló temetkezés, Gyopároson a 49. sírban egy nő koponyáSzentes-Vekerzug 16. sír \a mellett külön gödörben egy szarvas16