Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

marha koponya, mellső lábcsont és egy kisborjú csontváza feküdt. Pereszlényben/PresePany és Tiszavasvári-Csárdaparton egy-egy sírgödör kutyacsontvázat is tartalmazott. Szentes-Vekerzugon 16 (7. kép), Tiszavasváriban három, Csanytelek-Új halastón kettő, Tápiószelén egy, Hetényben tíz ló temetkezést tártak fel. Több esetben a lovakat kantárral együtt temették el. A Szentes-vekerzugi ló sírok a temető DNy-i szélén külön csoportban voltak. A szkítakort megelőző időszakban az Alföldön ismeretlen volt a lovak eltemetésének a szokása. A sírok egy részébe áldozatként helyezhettek lovakat. Ilyen sírt ástak ki Tiszavasvári-Csárdaparton, amelyben a ló csontváz, kutya csontváz, két ember koponya és láb-, karcsontok voltak. Egy másik Tiszavasvári-Csárdaparton feltárt sírban zsugorított helyzetben fekvő ló csontvázon az emberi hamvakat magában foglaló agyagurna, valamint egy tál és egy bögre feküdt. Ez a temetkezés azt a szokást tükrözi, amelynek megfelelően egyes, a közösségben fontos szerepet betöltött személyek sírjába tulajdonuk egy részét is elföldelték. A SzentesVekerzugon kiásott különálló lótemetkezések a temetőben lévő harcosok sírjaihoz tartozhattak. A lovak megölésének, elhantolásának a rítusa a sztyeppe vidéken a vaskor folyamán általánosan elterjedt volt. Ennek a szellemi háttere összefüggött az ottani lovas nomád népesség állattartó gazdálkodási formájával. Az alföldi ló temetkezéseknek nem csak a rítusa mutat egyezéseket a sztyeppén honos szokással, hanem az ázsiai tarpán fajtához tartoztak az itt elhantolt lovak is. Tarpán lovak csontvázait feltártak a keletalpi középső vaskori kultúrkör népének a Dél-Dunántúlon (Szentlőrinc) és Szlovéniában (Brezje, Magdalanska Gora, Stièna) lévő temetőiben is. Mindegyik helyen előkerültek az alföldi vasművesek jellegzetes termékei, az egybekovácsolt vaszablák is. Ezekre a helyekre így az alföldi lakossággal fenntartott kapcsolatok révén kerülhetett el a lovak elhantolásának a szokása. A Szentes-vekerzugi temető 13. sírjában két felszerszámozott ló csontvázával együtt egy négykerekű kocsi vas kerékabroncsait, a kerékagyak vasalását is feltárták (8. kép). Kocsi vasalkatrészei jellegzetes szkíta állatalakos díszű bronzcsörgőkkel együtt Gyöngyösön is előkerültek. A középső vaskor időszakában a kocsik sírba helyezésének szokása a közép-európai hallstatti kultúra és a szkíta kultúrkör területén egyaránt elterjedt. Az előbbi kultúra emléke a dunántúli Somlóvásárhelyen feltárt, a Kr. e. VII. századból szár- 8. kép. Kocsitemetkezés, Szentes-Vekerzug mazó kocsisír. Az alföldi temetkezések 13. sír 17