Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

megelőző időszakban is már megpróbálkoztak a Kárpát-medencében vastárgyak készítésével, de a vasművesség technikája csak a korai vaskor idején ért el olyan magas szintet, amely nagyobb számú vastárgy gyártását tette lehetővé. E korból a mezőcsáti kultúra emlékei, a keleti jellegű leletek tartalmazzák a legtöbb vastárgyat (karperecek, gyöngyök, vas lándzsahegyek, fokosok), s így készítésük eljárása is keletről származhat. A harmadik forrás, amelyből az alföldi mesterek merítettek, az észak-balkáni illír, trák fémművesség volt. Többek között homokóra formájú tűtartós arany fibulák (Besenyszög-Fokoru), madár-, madárfej alakú csüngők (Mohol, Bogács) több tagból álló bronzcsüngők (Kisterenye) tanúskodnak arról, hogy a balkáni műhelyek termékei eljutottak a Kárpát-medencébe. A Közép-Tisza vidék koravaskori lakossága számarányánál, területének nagyságánál aránytalanul nagyobb hatást gyakorolt a közelebb és távolabb élt népek kézművességére. Ennek oka az volt, hogy azok olyan ismereteket vehettek át tőle (új típusú lószerszámzat, fegyverzet, vasművesség technikája), amelyek akkor a legkorszerűbbek voltak. A Duna mentén vezető kereskedelmi útvonalon ezek az ismeretek nem csak a Dunántúlra (pl. Pécs-Jakabhegy, Kakasd), hanem Közép-Európa több tájára is eljutottak. Dél felé az Észak-, Közép-Balkánon, Észak-Itáliában előkerült bronz zabiák, kantárszíj elosztók jelzik az Alföld lakosságának odáig elérő kapcsolatait. A Fekete-tenger északi mellékének sztyeppéi övezetében a preszkíta kor népei részt vettek a szkíta kultúra megteremtésében. Ennek megfelelően vélik egyes kutatók úgy, hogy az Alföldön sem volt éles határvonal a koravaskori mezőcsáti kultúra és az azt követő szkíta jellegű kultúra között. Úgy vélik, hogy az alföldi, észak-magyarországi szkíta típusú tárgyakat is tartalmazó leletek egy része még a mezocsáti kultúrához sorolható (pl. Hevesen feltárt temetkezések, gyöngyösi, Miskolc-diósgyőri sírleletek), s ezek a Kr. e. VI. századból származnak. A mezőcsáti kultúra népének temetőiből azonban egyetlen egy olyan sír sem került elő, amely a leletei alapján a Kr. e. VIII. századnál, VII. század elejénél fiatalabb korú lenne. A Kr. e. VI. században az Alföldön már mindenütt szkíta jellegű kultúrával rendelkező lakosság élt, amelyet olyan sírleletek sokasága tanúsít, mint amilyenek Hevesen, Gyöngyösön, Diósgyőrben is napvilágra kerültek. Az Alföldön ez a szkíta jellegű kultúra nem alakulhatott ki, az nem egyenes folytatódása az ottani preszkíta, mezőcsáti kultúrának. Ott ugyanaz a folyamat játszódhatott le, mint a Középső-Dnyeszter menti erdős sztyeppéken, ahova a Kr. e. VII. század közepén a délebbre fekvő sztyeppékról nomád, szkíta népcsoportok nyomultak be. Sírleleteikhez hasonló emlékek ismertek az Alföldről is. Természetesen a helyi, preszkíta lakosság mindkét területen megmaradt, azonban annak kézművességét, kultúráját a hódítók hatása átalakította. A Kr. e. VIII. század új korszak kezdetét jelentette a Duna-Tisza vidék népeinek történetében. A Kárpátoktól keletre fekvő térségből a korábbitól teljesen eltérő tárgyi, szellemi kultúra elemei jutottak el a Magyar Alföldre. Ez a változás a Kárpát-medence keleti felének nagy részét évszázadokon át a sztyeppéi kultúrkör részévé tette. 12