Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Nagy László–Cs. Szabó István: A Békési Református Egyházmegye múltja és jelene

Az 1821-22. évi Generális Konvent (egyetemes gyűlés) több helyen módosította az egyházmegyék beosztását a Tiszántúli Egyházkerület területén. Létrehozta a Nagyszalontai Egyházmegyét, amelyhez az addig a Békésihez tartozó Zarándi Egyházmegye gyülekezeteit is hozzácsatolta. A Békésihez pedig hozzákapcsolta az addig a Heves-Nagykunságiba kebelezett Szeghalmot, Füzesgyarmatot és Körösladányt, valamint a Temesi Bánságot, a XVIII., de főleg a XIX. században létesült egyházközségeivel. Az így létrejött egyházmegyéről Zoványi Jenő neves egyháztörténész így ír: „A 19. század folyamán aztán olyan fejlődésnek indult, hogy a legnagyobb területű és népességű egyházmegyéje lett a Magyar Református Egyháznak. Területe kiterjedt Békés, Csongrád, Csanád, Torontál, Temes, Krassó-Szörény vármegyékre." A fejlődésre vonatkozóan álljon itt néhány adat az Egyházi Névtárból, mely 1836-ban jelent meg: „Van benne Anya Gyülekezet 22. Leány Gyülekezet 25. Lelki Pásztor 28. Oskolai Tanító 82. Lelkek száma 108,805. Tanulók száma 8,097. Szülöttek száma 5,776. Új házasok sz. 1589. Halottak sz. 4176." A levonható tanulságok közül csak egy: 1600 volt a természetes szaporulat. Alig akadt az egyházkerületben hasonló arányú növekedés (3. kép). A Békés-Bánáti Egyházmegye kerületi mérete, történelmi múltja, átélt nehéz századai, Debrecentől való távolsága különleges helyzetet teremtett az egyház igazgatását illetően. Révész Imre egyháztörténész püspök ezt írja róla: „A mai Heves-Nagykúnsági és Békés-Bánáti egyházmegyék területén fennállott egyházigazgatási egységek nemcsak az egész török hódoltsági korszakban, hanem még jóval azután is majdnem teljesen külön életet éltek. " Nem véletlen, hogy a hírhedt Patens, mely 1859-ben autokratikus rendelkezésével a Tiszántúli Református Egyházkerületet négy részre akarta osztani, Révész Imre szerint a „Békés-Bánátiból - egyházmegyéből - jó meglátással akart külön szuperintendenciát csinálni. " A XIX-XX. század fordulóján az egyházmegye lélekszáma 250 ezer körül mozgott, s amikor a trianoni határok szétdarabolták, már 53 anyagyülekezete és 63 lelkésze volt. Trianon után 30 gyülekezete és 40 lelkésze maradt. Az anyagyülekezetek mindegyike mindenkor tartott fenn iskolát, sőt a leánygyülekezetek népesebbjeiben is működött alapfokú iskola. Tehát az utóbbi helyeken, ha a lelkész nem is volt helyben lakó, az „oskolamester" (rektor) mindig elérhető volt. A gyarapodó számú iskolás gyermekek szükségessé tették, hogy „alsós tanítót és leányok tanítóját is állítsanak be." A mezővárosok közül a 3. kép. A békési református templom az 1920-as években (EFM. Ladics-gy.) 56