Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Nagy László–Cs. Szabó István: A Békési Református Egyházmegye múltja és jelene

2. kép. A Körös-Maros-közi Egyházmegye pecsétje 1701-ből (Gyulai R. E.) érdekes hullámzást mutat az egyházközségek számában. A XVII. század közepén, miután különvált a Nagykunsági Egyházmegyétől, újra 34 egyházközsége volt. Majd a török kiűzése és az azt követő rác dúlás a XVII-XVIII. század fordulóján ismét lecsökkentette a gyülekezetek számát. A szomszédos Zarándi Egyházmegye oly mértékben pusztult el, hogy néhány megmaradt gyülekezetét ide csatolták 1702-ben, és így is csak 27 gyülekezetet számlált az egyházmegye. A XVIII. század végére még tovább, 2l-re apadt ez a szám. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hiszen tudjuk, hogy a megyében nagy telepítési akció kezdődött a XVIII. század első felében. Noha ez elsősorban az evangélikusokra és a római katolikusokra korlátozódott, de a korábban elmenekült reformátusok visszatértek falvaikba, hozva magukkal Biharból, Hajdúból, a Nyírségből, sőt Szatmárból is hitsorsosokat. A letelepülők, illetve visszatelepülök már nem népesítették be a régi, elpusztult kis falvakat, hanem egy-egy nagyobb települést hoztak létre. így megváltozott a régi települési rend, és létrejött a mezővárosok rendszere. Sokszor 8-10 középkori falu nevét őrzi egy-egy dűlő vagy határrész városaink, nagyközségeink határában. Békés vármegye tisztikara 1715-ben, az újjáalakuláskor, zömében Debrecenből és környékéről származó református nemesekből állt, így itt a protestánsok helyzete sokkal könnyebb volt, mint az ország más területein. 1722-ben őket katolikusok váltották fel, de jelentősebb szigorítások nem történtek. A megye legjelentősebb földesura, báró Harruckern János György, birtokainak sikeres benépesítése miatt sem támogatta a vallási türelmetlenséget, igyekezett az azonos vallású közösségeket egy faluba telepíteni. Ugyanakkor a Habsburg udvar ellenreformációs politikája, az ennek jegyében hozott országgyűlési törvények és királyi rendeletek - elvben - kizárták a nyilvános protestáns vallásgyakorlatot a töröktől visszafoglalt országrészben. A XVIII. században a megye lakossága nagy mértékben szaporodott. A század elején néhány százan „ültek meg" egy-egy falut, a század végére több ezren lettek. A templomépítésekre, bővítésekre beadott kérelmek sora, s majd a Türelmi Rendelet (1781) utáni óriási templomépítési hullám is igazolja ezt. A ma is álló templomok nagy része ekkor épült ezen a tájon. Könnyítette a reformátusok vallásgyakorlatát az 1790-91. évi országgyűlés is, mely a protestánsokat az alkotmányosság oltalma alá helyezte. A megye templomairól általánosságban a következők mondhatók el. Kiss Bálint szentesi prédikátor, neves egyházi író, 1836-tól a Békés-Bánáti Egyházmegye esperese az 1830-as években még láthatta néhány középkori egyház maradványát az egyházmegye területén. A következőket írja: „A Jeruzsálemi templom példája szerént az oltárt a napkeleti 54