Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)
Istvánovits Eszter: Szarmaták a Kárpát-medencében
féltől remélt nagyobb jutalom fejében az emberi s isteni jogot meg ne tagadják." Példaként utalhatnék a mithridateszi háborúban az aorszok és szirákok viselkedésére is (lásd előző cikk ugyanebben a kötetben). Nem véletlen, hogy Vannius lovasságát is ők adták. A forrásadatok arra is utalnak, hogy a kárpát-medencei jazigok keleti szomszédai ebben az időben a dákok lettek, 17 akik Caesar óta a római külpolitika számára mindenkor figyelembe veendő erővel rendelkeztek, s nem utolsósorban kezükben tartották Erdély aranybányáit is. Korábbi lakóhelyük egy részéről Plinius szerint épp a jazigok szorították ki őket. Ezt az adatot a régészeti leletek fényében ma még meglehetősen nehezen tudjuk értelmezni, szembe kell néznünk a dák leletek szinte teljes hiányával az Alföldön a szarmata megszállást megelőző időszakban. 18 A probléma megoldását a legkorábbi szarmata szállásterület esetében abban kell keresnünk, hogy a dákok birodalmának ENy-i részén az alávetett Osi és Cotini - alighanem kelta eredetű - törzse lakott. Augustus a dákok i. e. 11-10 közé keltezhető betörését megtorló, Marcus Vinicius vezetésére bízott hadjárata éppen ezt a területet érintette. 19 A dákok meggyengült helyzete a hadjárat után egyúttal megkönnyítette a jazigok foglalását is. Hogy valóban érintette az osusokat és cotinusokat a jazig bevándorlás, arra ismét csak Tacitust 20 idézhetjük: „...eltűrik az adót. Az adók egy részét a szarmaták, más részét a quadok róják ki rájuk, mint idegenekre; a cotinusok, hogy még több okuk legyen a szégyenkezésre, vasat is bányásznak." Az i. sz. I. század elején ezekkel az adatokkal jó összhangban kimutatható a nyugat-szlovákiai Púchov kultúra területén egy olyan katasztrófa-horizont, amelyet a kutatás idegen elemek támadásaként értékelt, a Púchov kultúrát pedig épp a történeti adatok alapján részben a cotinusokkal azonosított. 21 A dák hatalom szilárdsága megingott a központtól távol eső vidéken. Amennyire tehát a germán fronton kedvező volt a helyzet a szarmaták számára, legalább annyira elmondhatjuk ugyanezt a dákokkal kapcsolatban is. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Az új germán hatalom (Vannius vezetése alatt) kiszorította a jazigokat Carnuntum előteréből, visszavetette őket a Vágón túlra. Maga Vannius és a vele szövetséges jazigok pedig hamarosan együtt is vereséget szenvedtek. A dák háborúk és a kárpát-medencei szarmaták A dák kérdés megoldása gyakorlatilag Caesar óta napirenden volt. A megoldást hozó leszámolás azonban jócskán elhúzódott, és csak Traianusnak sikerült a végső rendezés. E háború-sorozat első mozzanatát 85-86 telére keltezhetjük, amikor a dákok nagy erőkkel lerohanták Moesiát. A kvádok és markomannok megtagadták a rómaiak által kért fegyveres támogatást, 22 majd hamarosan (91-92 táján) megtámadták Pannoniát is. A római-germán háború során „A szvébek, ... maguk mellé vettek jazigokat és megkezdték a felkészülést arra, hogy velük együtt átkeljenek az Isteren." 23 A dákokról teljesen átterelődött a figyelem a szvéb-szarmata veszedelemre. A szarmaták elleni hadjárat korántsem volt gyors és könnyű, ahogyan Suetonius írja inkább volt „...kényszerből..., mert megsemmisítettek egy légiót parancsnokostul." 24 Az elpusztított legio 92-93 táján a XXI Rapax volt. Eutropius 25 szerint Domitianus „Négy hadat viselt, a' Sarmaták, Cattusok, és kettőt a' Dacusok ellen. A' Dacusok,- és Cattusokon kettős, kétszeres diadalpompát tartott: a' Sarmatákon vettert tsak borostyánt használt. De ezen hadakban sok veszteséget tűrt; mert Sarmatiában az Ezrede vezérével egybe levágatott..." Hiábavalónak bizonyult Pannónia határvédelmének megerősítése is. 2í 38
