Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

csak (bár egyenrangú) előtanulmánynak számítanak. A téma teljes kibontása a gyulai kálvária stációin történik meg, ám ezeken a táblákon már érzékelhetően felhasználja a korpusz-sorozat tanulságait. A művészettörténet Jézus szenvedéstörténetének sok ábrázolását ismeri, szinte kivétel nélkül olyanokat, ahol a történet előadását a mellékalakok sokasága segíti, így elbeszélő jelleget adva a megjelenítésnek. A gyulai stációkon Kiss György más utat választ, ő csak a főalak, Jézus ábrázolásával mutatja be domborművein a Golgotáig vezető utat. Esztétikailag ennek a megoldásnak az a nehézsége, hogy a főalaknak kell hordoznia azt a jelentéstöbbletet is, amelyet egy hagyományos ábrázolásban a mellékalakok viselnének. Ez olyan drámai megformálást követel, melynek plasztikai megoldása ritkán vállalt művészi feladat. A stációk tizennégy bronztábláján a dráma a kereszt plasztikailag nyugodt felületének és Jézus dúsan minta- Töredékek VIII. (Kat. 74.) zott alakjának ellenpontjaiból épül, Pilátus ítéletétől egészen a sírbatételig. Az alig mozgatott háttér mindig a főalakra vezeti figyelmünket, s a cizellált és a megmunkálatlanul hagyott felületek mesteri komponálása - teret adva a fénynek, mint látványalakító tényezőnek - fokozza e drámaiságot. Jézus belső útját, lelkiállapotát az egyes stációk során hol a ruhák redőzése, hol az emberi test esett állapotában is méltóságot, mert bizonyosságot sugárzó formálása árnyalja. A részletek finom kidolgozása, ugyanakkor a teljes forma nagyvonalú kezelése emlékezetes alkotásokat teremt. Tekintsük akár Jézus találkozását anyjával, a Veronika-jelenetet vagy amint Jézust megfosztják ruháitól; vagy nézzük végig a három elesés egyre drámaibbá váló történetét. Kiss 17