Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

György elkerüli a külsődleges eszközök mégoly csábító használatát, művei mégis a krisztusi szenvedést és méltóságot közvetítik. Formálási módjában a profán kifejezés elemeit is beépíti, ezért is láthatja a hagyományos megjelenítéshez szokott szemlélő olykor szokatlannak, ám valahol mégis mélyen ismerősnek egy-egy stáció ilyen felfogását. Itt egy huszadik századi, szuverén, alkotó ember szembesül a Jézusproblémával, mind tényszerűségében, mind virtuálisan átélve azt a teljességet, amit Jézus példája jelent. Csak sajnálhatjuk, hogy a stációk régen várt felállításának körülményei s megvalósulása nem sikerült méltóan sem az eredeti barokk kálváriához, sem az előzetes tervekhez, sem a műegyüttes művészi minőségéhez képest. Még a szorító idő ellenére is, egy kicsit több figyelemmel, az egyházi, a művészi és a műemléki szempontok körültekintőbb egyeztetésével szebbé vált volna a kálvária és a hozzá vezető stációk felszentelésének ünnepe. Békéscsabán az erzsébethelyi/jaminai új templom ad ismét lehetőséget Kiss Györgynek, hogy életműve szakrális vonulatát tovább építse. Az ide készült munkák közül jelentőségével különösen a keresztelő-medence és a Mária-szobor mutat túl az eredeti megbízáson. Ha Jézus esetében a zaklatott drámaiság, Mária komponálásában a letisztult, gótikus formák a hatás eszközei. De nemcsak a teljes forma gótikus, a művész ezt a formajegyet rímelted tovább a köpeny záródásában, az imára összehajló kezekben, s a ruhák redőzetében is, anélkül, hogy a kúppalást felszínét lényegesen megbontaná. Ettől olyan zárt és öntörvényű, ettől olyan végleges Mária alakja. Kiss György a reneszánsz életörömével és teljesség-igényével teremtő művész, aki a magyar szobrászat realista hagyományain konokul építi sajátos, sokvonatkozású és még be nem látható jelentőségű életművét. 18