Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

képeit ismerjük fel (Pozitív formák). Korábban készült torzó-plasztikái a műfaj klasszikus darabjai közé tartoznak. Korábban utaltunk rá, hogy Alföld-élményét gyermek- és ifjúkorából eredeztethetjük, itt töltődik fel a tágasság érzetével, ekkor találkozik először a természetalakító erőknek - a fertőrákositól eltérő - hatalmasságával. Ebből az élményből a nyolcvanas években monumentális érmek születnek (Alföld- és Napkorong-soroz'aíok, Kohán-érem), ahol anyag és szellem, mítosz és valóság összeszikráztatása adja az érmek drámaiságát. A magyar művészet nagy alakjait megmintázó Liszt Ferenc-, Ferenczy Béni-vágy Csonlvary-sorozàtàin a látvány, a művész külső valósága, csak kiindulópontot jelent. Lisztnél a romantikus dinamikát, Ferenczynél az örök és megfejthetetlen alkotói pillanatot, Csontvárynál az életmű és a személyiség viszonyát állítja középpontba. Nem ábrázol, hanem feltár, olyan viszonyrendszerbe állítja alakjait, ahol a személyiség és az életmű egysége vagy harca adja a plasztika értékeit. Érmeinek zavarbaejtő témabőségét tovább gazdagítja, hogy 1975ben franciaországi utazásán találkozik a gótika lenyűgöző alkotásaival. Megdöbbenti az az időntúli rend és szerkesztettség, az anyagnak és az embernek az az együttműködése, amit ezekben az építészeti együttesekben tapasztal. A boltívek záródása, az oszlopok nemes ívei, a kőbordák egymásbafonódása vagy áttörése, s mindezek torzói sorra megjelennek érmein, plasztikáin (Gótika-, Boltívek-, Építészet-, Töredékek-, Ami a kated/rális okból megmaradt- sorozatok). Mindeközben arra is marad energiája, hogy vérbő humorát pályatársai portréin megmutassa (Pogány Gábor, Gáti Gábor, Tóth Ernő, Hamburger Péter). A szakrális témák a nyolcvanas években kezdik foglalkoztatni, elsősorban is Jézus alakja, ábrázolhatósága. Korpuszain kitapinthatóan a végső formát keresi, azt, amelyik megformálásában a huszadik század végi embernek is adekvátan közvetítheti a figura történelmi korokon átívelő jelentőségét. A szaggatott, tépett kompozíciós elemekből építkező, a mai kor zaklatottságát a Jézus alakba transzponáló drámai megjelenítéssel több művén is eredményesen kísérletezik. Innen halad az egyre stilizáltabb ábrázolás felé, míg végül az alak plasztikája szinte belesimul a kereszt síkjába. Mint később láthatjuk, ezek a kísérletek 16