Küzdelem és megbékélés. Kiss György kiállítása (Gyulai katalógusok 4. Gyula, 1997)

Krasznahorkai Géza: Küzdelem és megbékélés (Kiss György művészetéről)

időkből, s egyúttal egy küzdelem, egy kifejezésmód, egy korszak lezárása. Önértéke szerint is, de az életműben elfoglalt funkciója miatt is alapmű. Kis átfedéssel ettől számítható „kék-fehér" korszakának indulása. Ám közben még történik valami nagyon fontos, az egész további életműre kiható találkozás, amely megerősíti a váltás szükségességét, és új világlátást teremt. A fertőrákosi kőfejtőben jár, s ott találkozik azzal a renddel, azzal a természetes monumentalitással, amelyre vágyott, s amelynek elemi igénye művészi vénájában rejtetten addig is munkált. Ez a „találkozás" egész gondolkodását megváltoztatja, tudatosul, ami eddig csak ösztöneiben volt adott. Ez indítja arra, hogy a látványban a struktúrát, a struktúrában a belső mozgatókat keresse; arra, hogy legyen bátorsága csodálni az anyagot, azt az anyagot, amely szakadékok, sziklák, síkok és meredélyek vagy a tenger alakjában megmarad, kitölt időt és teret. Míg az ember, az emberi nem csupán múló - bár kétségtelenül ünnepi - pillanata a világnak, s mint ilyen, eltűnik egyA nagy kapu (Kat. 76.) szer- Valahol mélyen e probléma feloldhatatlansága mozgatja, amikor a számtalan természeti élmény képi absztrakciójával nem didaktikusán, nem erőszakosan, hanem a maga sokat tudó, bölcs derűjével tudatosítja ezt. De ember lévén, egyúttal a lázadó nyugtalanságával nekifeszül a titkoknak, kutatja természetüket, hogy megfejtse a köznapokon túli értelmüket, mert nem hagyja nyugodni a kőtömbök monumentalitása, a szakadékok mélysége, a tenger időtlensége. Ekkor már a festészeti és a plasztikai alkotások azonos súllyal jelentkeznek munkásságában. A fentebb vázolt belső harc eredményeként kompozíciói színben is, tematikában is letisztulnak, az expresszív belső késztetéseket tudatosan 14