Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

P. Fischl Klára: Klárafalva-Hajdova I. bronzkori tell település

Kelebia Vatya Ill-Vatya Koszider Csanytelek koszideri periódus Szőreg a késői sírokhoz sorolják Bugacmonostor Tiszaug-Kisré tpart Felsőpusztaszer halomsíros az általános besorolás, noha Vatya kultúrás edények is vannak a leletanyagban Pécska III—I R BB2-C1 (SOROCEANU 1991. 28.) Klárafalva Bevehetünk a felsorolásba olyan edényeket is, melyek testének kiképzése megegyezik az eddig vizsgáltakkal, díszítésük azonban valamelyest eltér a fent felsoroltakétól. Ilyen például egy szelevényi szilvamag szájú edény, ahol a felső harmad tagolásánál dupla, füzérminta alakú kannelúra található, a bütyökké formált felcsúcsosodásnál kannelúrából kialakított félkörívekkel keretezve, melyből spirál indul mindkét oldalra. A félkörívek felett és mindkét oldalukon dupla bekarcolt vonalakból kialakított háromszögek díszítik az edény felső részét. A nyakon hármas bekarcolt vonalköteg fut körbe, melyet hat helyen bekarcolt vonalkötegek kötnek össze a szájjal. A középső harmadon turbántekercset utánzó bekarcolt, íves vonalkötegeket és azokat kísérő bevagdosás-sorokat láthatunk, míg az alsó harmad homorúan összehúzódik.

6 A mintakincs ilyen variációja, a szájkiképzés és végül a forma egyértelműen a koszideri korszakra keltezi az edényt. A másik példa a Túrkeve-terehalmi álkiöntőcsöves edény, amely a teli koszideri rétegéből került elő (CSANYI-TARNOKI 1992. 164.). Füleinek kiképzése összecseng a csanytelekivel (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 23. kép 10), míg azonban az utóbbinak kevésbé felismerhetően, addig a túrkeveinek egyértelműen hármas tagolású a teste. A felső harmadot körbefutó kannelúracsík választja el, a hasrész lecsüngő kannelúra-csoportokkal díszített. Ide sorolható továbbá a 96. urnasír Kelebiáról (ZALOTAY 1957. 44.; BONA 1975b. Taf. 73/2), ahol a fent említett motívumok mellett még pontkörrel keretezett lencse is ül az edény nyakán. Az eddigi kronológiai besorolás tehát a Vatya III-Koszider-Halomsíros (vagyis RB2C1 ) időszakot fogta át, vagyis meglehetősen hosszú időszakot ölel fel a jelenlegi kronológiai sort tekintve. A pécskai rétegsor, illetve a klárafalvi rétegviszonyok tisztázása azonban pontosíthat a képen. Ha az említett edények lelőhelyeit vizsgáljuk, akkor feltűnő, hogy három kivétellel (Pécska, Klárafalva, Szőreg) valamennyi kívül esik a Perjámos-Szőreg-kultúra elterjedési területén. Azonban e három lelőhelyről származik az ismert példányok túlnyomó többsége, míg a többi helyen csak egy-egy példány került elő. A Perjámos-Szőreg-kultúrához való tartozás így egyértelmű. Az elterjedési térkép azonban azt a sávot foglalja magába, ahol a Vatya- és a Perjámos-Szőreg-kultúra a középső bronzkor végén közelített egymáshoz. A Vatya-kultúrát ért hódítás idejében a Perjámos-Szőreg-kultúra nyomtalanul eltú98