Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)
P. Fischl Klára: Klárafalva-Hajdova I. bronzkori tell település
nik. Késői telepein megszűnik az élet (Pécska, Klárafalva). Mindez közvetett úton szintén az edénytípus késői datálásához vezet. Véleményünk szerint ezen formák és díszítések kombinációi a középső bronzkor végi átalakulási fázisba, a koszideri periódusba sorolhatók. Ezt a datálást erősítik a leletanyagban talált kancsók, illetve azok töredékei. Ezekkel a gömbös, esetleg nyomott gömbös hasú, cilindrikus nyakú, enyhén kihajló peremű edényekkel elsősorban a füzesabonyi és a gyulavarsándi formakincsben találkozhatunk, azonban kedvelt formája lett a koszideri korszaknak is. Számos példányt ismerünk Alpárról (BÓNA-NOVÁKI1982. XLVI-XLVII táblák),Jászdózsáról (STANCZIK 1988) és Szelevényről (FISCHL 1996), melyeknél a késői datálást az edény díszítése támasztja alá. Az itt közölt darabok nyakán gyakran találunk bekarcolt vonalakból álló díszítést (13. kép 1-3, 6), beböködött pontsorral keretezett lencsedíszt (13. kép 3-6, 14. kép 8). Hasukon függőleges kannelúracsoport (14. kép 6), lencsedíszek (14. kép 8), kannelúrából kialakított futóspirállal keretezett bütykök (12. kép 1-5), turbántekercsek (14. kép 4-5) láthatók. A váll vízszintes kannelúrával való hangsúlyozására is van példa (19. kép 2). Hasonlóan lencsedíszekkel és pontkörrel keretezett lencsében ülő, vagy lencse nélküli bütykökkel nagyobb méretű edények oldalát is díszítették (15. kép 1-3, 5). E típus füle általában magasan a perem fölé húzott, így lehet megkülönböztetni azoktól a kétfülű korsókhoz tartozó töredékektől, melyek csak az ansa lunata és az ansa cornuta díszítés alkalmazásával emelkednek a perem fölé. Több ilyen korsó bekarcolt mintával díszített fül töredéke is előkerült (16. kép 1-3), amely díszítési mód a pécskai teilen csak a legfelső rétegben figyelhető meg (SOROCEANU 1991. 57-58.). A korsók kései formáinak szájkiképzése gyakran ún. szilvamag alakú. Bóna István kronológiai besorolásánál is ez a szájkiképzési forma lett az 5. (legfiatalabb) perjámosi csoport elkülönítési alapja. Számos ilyen töredéket és korsóformájú (18. kép 4), vagy zömökebb felépítésű edényt (17. kép 7) tartalmaz ez a leletegyüttes is. Nyakukon azonban ugyanúgy megfigyelhetjük a bekarcolt vonalkötegekből álló és a beböködött pontsorral keretezett lencsedíszítést is, mint a kancsóknál (13. kép 5; 16. kép 1). Egy esetben itt széles kannelúra díszíti a nyakat (19. kép 1). A kis talpon álló turbántekercses hasú példány a legfiatalabb horizontba sorolható. Korsóhoz vagy kancsóhoz tartozhatott a 5. kép 6-os rajzán látható díszített talptöredék is. A koszideri korszak kerámiaanyagának vizsgálatakor feltűnik, hogy a korábban használt formák csőtalppal vagy talpkarikával ellátott variációi igen kedveltek. Ilyet figyelhetünk meg a Csépán előkerült tálon és alpári rokonain (BONANOVÁK1 1982. 73-74.). 7 A bodrogszerdahelyi temetőben számos esetben bögrék, korsók és tálak alján jelenik meg (POLLA 1960). Szőregen és Gerjenben, illetve a Deszk-A temetőben sok az itt közölthöz hasonló példány (FOLTINY 1941a; uő.: 1941b; WOSINSKY 1896. CIV. tábla). A Kovács Tibor által összeállított Vatyakultúra koszideri fázisának típustábláján is több forma látható talpkarikával vagy csőtalppal (KOVÁCS 1975. 311.). A pécskai teli rétegsorának vizsgálata alapján is megfigyelhető egy általános fejlődés a talpkarikától a csonkakúp alakú talpig, 99