Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

V. Szabó Gábor: A Perjámos-kultúra leletei Hódmezővásárhely környékén (Adalékok a kora és középső bronzkori női viselethez)

A szentesi múzeum gyűjteményében őrzött kora és középső bronzkori leletek és leletegyüttesek minden esetben a Nagyrév- (Szentes-Jaksorpart, Szentes-Berek: GAZ­DAPUSZTAI 1957. 79-80.; Szentes-Nagyvendéglő, Szentes-Nagyhegy, Szentes-Tűzkö­ves, Magyartés)," esetleg a Hatvan- kultúra (Szelevény) sajátosságait hordozzák. A Vatya-kultúra leletei csak a Tisza jobb partján találhatók meg. Az egyetlen kivétel a fent bemutatott Mártély-Szegfű lelőhely, ahol a birituális temető kései periódusában a Vatya- és a Perjámos-kultúra leletei kevered­nek. Ebben az esetben azonban a két kultúra határterületein fek­vő, erősen keveredett kultúrájú populáció temetőjével van dol­gunk. Hasonló jelenséget figyel­hetünk meg a Perjámos-kultúra keleti perifériáján található bat­tonyai temető leletanyagában, ahol az Ottomány- majd a Gyulavarsánd-kultúrák anyaga színezi az itt temetkező népesség anyagi műveltségét (SZABÓ 1994b. 194.). A Perjámos-kultúra leletegyütte­sei, illetve temetkezési szokásai annyira karakterisztikusak (PRI­MAS 1977. 13-17.; CHICIDEA­NU-CHICIDEANU 1989), hogy azokat (főként a korai időszakban) viszonylag nagy biztonsággal lehet elválasztani más vele egykorú kultú­rák leleteitől. Érdekesen színezik ezt a homogén együttest a határterületek kevert anyagú és rítusú temetői (Battonya, Kelebia, Csanytelek). Sajátos kerámia mellékletei, illetve mind a női, mind a férfi te­metkezésekben gyakran megfigyelhető gazdagon felékszerezett és feldíszített öltözé­kű halottak, valamint a csontvázas temetkezési rítushoz való ragaszkodás markánsan elkülönítik a vele egykorú szomszédos kultúráktól. Már korántsem ilyen karakteriszti­kus az elválás a telepanyagokban; ezekben igen sok olyan elem található, amely általá­nos a kor korai és középső bronzkori kultúráinak leletanyagában. Különösen érvényes ez a kultúra kései időszakára, amelyből ezideáig csak két település (Klárafalva és Pécska) leleteit ismerjük. A fentiek alapján a Perjámos-kultúra elterjedésének északi határvonalát egyér­telműen a hódmezővásárhelyi határ északi peremén, Mártély vonalában húzhat­juk meg. 17. kép. Szórványos leletek 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom