Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

CSONGRÁD MEGYE KORA BRONZKORI LELŐHELYEI 1. Makó-kultúra A Makó-Kosihy-Caka-kultúra magyarországi lelőhelyeinek első, összegző igényű kataszterét Kalicz Nándor 1968-ban megjelent művében tanulmányozhatta először a kutatás (KALICZ 1968) :'- Az elsősorban a belsődíszes talpas tálak megléte, illetve hiánya alapján összegyűjtött és elkülönített kultúra, javarészt szórvány leletekre épülő 71 lelőhelyének jegyzéke azóta számos új, hiteles feltárás eredményével bővült, melyek főként a kultúra árnyaltabb kerámiatipológiai képének megrajzolását segítik (CSANYI 1996; FIGLER 1994; KALICZ 1981; KÜRTI 1971; SCHREIBER 1994; SZÉNÁSZKY 1987-88)." Mindezzel párhuzamosan megtörtént a dunántúli lelőhelyek kulturális besorolásának átértékelése: Ecsedy István több mint tíz lelőhelyet iktatott ki a Makókultúra sorából, kiemelve, hogy a kultúra további dunántúli lelőhelyeinek meghatározása is eléggé kétséges (ECSEDY 1978. 108.). A korábban a Nyírség-kultúrához sorolt lelőhelyek makói összefüggéseit Kalicz Nándor a Tiszaluc-sarkadpusztai település leleteinek elemzésekor értékelte át (KALICZ 1981). Figler András feltárásai nyomán a kisalföldi leletek is más megvilágításba kerültek (FIGLER 1994), legutóbb pedig a Közép-Tisza vidéki makói lelőhelyek szórványos meglétére és meglepő kronológiai összefüggéseire hívta fel a figyelmet Csányi Marietta (CSANYI 1996). Ezen kívül a makói telepek kutatásában a Budapest környéki (SCHREIBER 1994) és Békés megyei (SZÉNÁSZKY 1987-88) feltárások a jelentősek. A Makó-Kosihy-Caka-kultúra elterjedési területének és relatív kronológiájának megítélése a mai napig változó: a szlovákiai és dél-morvaországi lelőhelyek mellett vagy a Kárpát-medence majdnem teljes egészét lefedő (BONA 1992. 16.), vagy annak a D-DNY dunántúli területek kivételével mindenütt megjelenő (ECSEDY 1978. Abb. 8; KALICZ 1982. 128. Abb. 6; SCHREIBER 1982. 141. Abb. 2) kultúra mellett törnek lándzsát. Ezen elképzeléseket a megtalált lelőhelyek csak mozaikszerűen támasztják alá.

34 Az 1968-ban Csongrád megyében regisztrált 18 lelőhely közül kettőt (Hódmezővásárhely-Kotacpart GAZDAPUSZTAI 1957. 80. XIX. t. 10, és Kökénydomb GAZDAPUSZTAI 1957. 80-81. 1. kép, XIX. t. 1-5, 8) a Nagyrév-kultúra körébe soroltak. Azóta hat újabb lelőhelyről van irodalmi említés: Csanytelek-Palé, Csongrád-Vidresziget, Jánosszállás-Katonapart, Klárafalva-határa, Makó-Kis Gencs, Makó-egyéb lelőhelyek.

35 Csongrád megyében a makói lelőhelyek a Tisza és Maros magaspartjain és az egykori erek partjait kísérő szárazulatokon sűrűsödve figyelhetők meg. A Tisza jobb partját kísérő erek partjain Csongrád és Csanytelek között három (2-4.), délebbre, Jánosszálláson egy (9.) kisebb teleprészietet tártak fel. Emellett egy szórványleletet ismerünk Pusztaszerről (16. - egy belsődíszes tál töredékét). A Tisza bal partján a Köröstől délre, Szentes vidékéről több szórványleletet (belsődíszes tálat, aszimmet37