Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

rikus fülű edényt) őriz a szentesi múzeum (11., 18-20.). A következő sűrűsödési pont a Hódmezővásárhely északnyugati határában megfigyelhető három intenzí­vebb települési mag: Barci-rét (6.), Solt-Palé és Szakáihát (5a-c), valamint a város déli határában, Gorzsán található, ahol két hamvasztásos sír jelzi a Makó-kultúra je­lenlétét (7-8.). A Marost követő partokon Ószentivánon (15.) és Klárafalva határá­ban (10.) szórvány, valószínűleg makói településre utaló töredékeket gyűjtöttek. Ke­let felé haladva a névadó Makó-Vöröskereszten feltárt sír közelében telepről van in­formációnk (12a-b). Emellett Makón szórvány- és terepbejárási leletek további lelőhelyekre utalnak (13-14.). Az Apátfalva és Magyarcsanád közötti Bökény, köz­vetlenül a Maros partján emelkedő réteges településén a szórványos telepleletek mellett egy hamvasztásos sír jelzi a Makó-kultúra lelőhelyét (la-c). A települések képe a kultúra más telepein megfigyelhető, általános jellemzőket mutatja: nagy felületeken is csak kevés, különösebb rendszert nem alkotó jelenség­gel találkozunk. Ezek, az elsősorban kerek, méhkasszerűen mélyülő gödrök változó mennyiségű, és igen töredékes kerámiaanyagot, kevés paticstörmeléket, állatcson­tot, néhány csonteszközt, esetleg kőeszközt tartalmaznak. 36 A mozgékony életmód jelzőjének tartott gödrös települések mellett Csongrád-Vidreszigeten (4.) feltártak egy nagyméretű, cölöpszerkezetes házat is, melyhez hasonlót a Makó-kultúra köré­ben csak a Kisalföldön, a Rábca mentén, Abda-Hármasok településen találtak (FIGLER 1994. 21.). Az utóbbi alapterülete (5x15 m) azonban csupán fele a csong­rádi 7x37 méteres háznak. E két példa ellenére a települések alapján egyelőre na­gyon keveset tudhatunk meg a makói csoportok életéről. A Csongrád megyében megfigyelt, élővizek mentén sűrűsödő kis települési magok egy rövid életű, kis telepekből álló, gyorsan változó, vízjárásokat követő települési szerkezet képét vetí­tik elénk. Ha voltak, akkor nem tudjuk, miből, felszíni építményeik (kevés paticstö­redéket találni), a gödrökben levő minimális állatcsontanyag pedig nem utal nagy­állattartó életmódra. Lelőhelyek (II. t.) 1. Bökény A változó meghatározással Apátfalva, illetve Magyarcsanád külterületéhez sorolt le­lőhely a falu határában, közvetlenül a Maros partján emelkedik. A meredek, folya­matosan pusztuló partomlás egy nagyobb réteges települést jelez. Az itt gyűjtött és részben közölt bronzkori leletek alapján a Makó- és a Nagyrév-kultúra jelenlétével kell számolnunk. la. Apátfalva-Bökény: 1924-ben a szegedi múzeumba került egy edény oldaltöredé­ke. A lelet leírása közöletien (MFM. Ltsz.: 1-1924-13.; KÜRTI 1971. 45.). lb. Bökény: A Makói Régészeti Társulat gyűjteményéből ismert 2 edény: egy füles kor­só és egy vállán félholdplasztika díszes tál. A leletet először Banner János a Hódme­zővásárhely-Diószegi-tanyán talált edényekhez párhuzamosítva, rajz, illetve fotó nél­kül említi (BANNER 1939. 81.; KALICZ 1968. 78. 17. lh.). 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom