Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

lú fazék profilálatlan alj töredéke, melynek lekopott fenékrészén egy szabályosan átfúrt kerek lyuk található (V. t. 6), illetve egy igen durva soványítású, rosszul kiégett fazék, melynek fenékrészén bekarcolt vonalak láthatók (V. t. 5). Az itt felsorolásra került fazekak a 2a. típus kivételével, mind a Nagyrév- kultúra későbbi szakaszainak jellegzetességeit hordozzák magukon. A teljes felületet elborító seprőzés, az ívelt öblös testű fazékforma a Nagyrév-kultúra diósdi korszakában jelenik meg először (PATAY1965. 4. kép 1; SCHREIBER 1981. 150., 10. kép 4, 13. kép 1, 12. kép 5-8; SZABÓ 1992. LXXXII. t. 6) és egészen a nagyrévi-kulcsi - kora vatyai időszakig követhető fazék/urna típus marad (CSANYI 1982-83. 9. kép 6; SCHREIBER 1995. 22. kép 6, 26. kép 1). Bár ujjbenyomásos peremű, simított nyakú fazekak már a legkorábbi nagyrévinek meghatározott telepleletek között is ismertek (SZABÓ 1992. XVII. t. 12) és seprőzött felületű, ujjbenyomásos peremű füles csupor a kőtörési leletek körében is megjelenik (BŐNA 1963. Pl. XI. 7) általánosan csak késő nagyrévi leletegyüttesek jellemzőjének tartjuk. 3. Meg kell említenünk egy megvastagodó peremű, simított nyakú, durvított testű, széles szájú fazékformát (SOMOGYVÁRI 1979. XIV. t. 1), mely erősen eltért a fenti, főként kései nagyrévi fejlődés felé mutató daraboktól. Párhuzamait Sióagárd-Gencs V., a Tisza vidéki kőtörési leletekkel egykorú bronzkori szintjén találjuk meg (SZABÓ 1992. LIV. t. 18). Összegezve: a gödör anyagában megtalálható a kései makói - korai nagyrévi jellemzőket felmutató belső díszes tál (III. t. 1), a dél-alföldi kora nagyrévi folyamatokkal összefüggésben levő díszített korsó töredék (III. t. 3), korsóformák (III. í. 4-9), tál (III. t. 10), fazekak (III. t. 11, SOMOGYVÁRI 1979. XIV. t. 1) és a kora nagyrévi előzményeket mutató, de már a klasszikus-kései nagyrévi fazékformák felé vezető seprőzött testű fazekak (IV-V. t. és SOMOGYVÁRI XV. t. 4, XVI. t. 4). Mindezek alapján a gödör kerámiaanyaga a Dél-Alföld kora nagyrévi fejlődésének, átmeneteiben nehezen követhető folyamatait tükrözi. 1971/

1/ 18. gödör: BÖGRÉK, KORSÓK Az itt felsorolásra kerülő bögre- és korsótöredékek közelebbi meghatározásánál újra felvetődhet a Nagyrév- és (Maros-) Perjámos-kultúrák közötti viszony- és hatásrendszer kérdése, mely különleges fontossággal bírhat a Tisza vidék, Körös és Maros közötti, bal parti szakaszán. 1. A gödörben talált enyhén kihajló peremű, ívelt nyakú, besimított vállú, gömbölyített alsó testű, feketére égetett, fényezett felületű füles (valószínűleg csak egy fülű) korsó (XI. t. 18) kulturális hovatartozását nehéz meghatározni, párhuzamait a Nagyrév-kultúra mellett a Perjámos-kultúra nyúlt nyakú, nyomott gömbtestű, füles korsóinak körében kereshetjük, bár egyikben sem találjuk meg arányaiban és fülkiképzésében is egyező párját. Megjegyzendő, hogy a korsó vállára csatlakozó szalag31