Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

Kun harcos lova a karaszkói falfestményről (Kat. 202.) kat a magyar király oldalán az osztrák tartományokba, Csehországba, Morvaországba vezetett hadjáratokban, így például 1278-ban a Habsburg-ház közép-európai uralmát megalapozó morvamezei (dürnkruti) csatában is. Katonai feladatkörük miatt a kunok szerepe jelentős volt a XIII. század második felében Magyarország politikai életében is. V. István és Erzsébet kun hercegnő fia, IV. László (1272-1290) a feudális anarchia felszámolásáért folytatott küzdelmeiben főként a kunokra támaszkodott, szívesen tartózkodott közöttük, maga is utánozta öltözködésüket, követni kezdte szokásaikat. A feudális oligarchia és az egyház összefogott, hogy megakadályozza a király és a kunok szövetségét. Többször megeskették a királyt, hogy a kunokat, ha kell, fegyverrel is kényszeríti pogány szokásaik elhagyására, az állandó megtelepedésre, a jogtalanul elfoglalt egyházi és nemesi birtokok visszaadására. A pápai követ jelenlétében 1279-ben oklevélbe foglalták a király ígéreteit és az országgyűlés kunokra vonatkozó rendelkezéseit (ún. I. és II. kun törvény). Intézkedtek a birtokjogi kérdésekről, szabályozták a bíráskodást, megállapították a kunok településhelyeit, kimondták, hogy a kun urak és nemesek a királyi szerviensekhez hasonló jogokat élveznek, kötelesek a királlyal hadba vonulni, de mentesülnek mindenfajta beszállásolás alól. Ezzel szemben a kunok szakítanak pogány szokásaikkal, mindnyájan megkeresztelkednek, keresztény erkölcsök szerint élnek, tartózkodnak minden erőszakoskodástól és a keresztény vér ontásától, a Magyarországon ejtett keresztény foglyokat kötelesek szabadon engedni. Valószínű, hogy a főurak és az egyház erőszakos fellépése vezetett a kunok lázadásához, amit a hód-tavi csatában (1280) vertek le a királyt is a kezükben tartó Aba, Borsa és Csák nembeli főurak. A csata után a kunok tömegestül menekültek ki az országból Moldvába és Havasalföldre, a foglyul ejtett kunok rabszolgasorba kerültek, a lázadók javain magyarok osztozkodtak. Az 1280-as években sem változott IV. László Fedeles kun tegez a kakaslomnici politikája, továbbra is a kunokra támaszkodott, a falfestményről (Kat. 200.) közülük szervezett testőrgárdával, a nyőgérekkel 24