Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

nem tettek, sem nem láttak. Végül - mivelhogy a nagy sokaság miatt azon a helyen nem tartózkodhattak kényelmesen, mert az a nép kemény és vad volt, és nem ismerte az alárendeltséget — nehogy megsértsék a magyarokat, vagy ők szenvedjenek sérelmeket ezektől, kijelölte melléjük egyik főemberét, hogy vezesse be őket egészen az ország közepébe. " Ez a megegyezés IV. Béla számára nagy diplomáciai sikert jelentett. A kunok földjén már az 1220-as években megkezdték a térítést a domonkos rendi szerzetesek, eleinte nem sok sikerrel. 1227-ben a moldvai kunok ura, Bortz fejedelem úgy határozott, hogy népével együtt megkeresztelkedik és a magyar király fennhatósága alá helyezi magát. 1229-ben a Kárpátokon túl a Szerét-vidékén megalakult a kun püspökség, székhelye Milkó volt. A magyar király címei közé ezután nemsokára bekerült a rex Cumaniae cím. Köten bejövetelével maga a kunok nagykirálya hódolt meg, aki Kelet-Európa számos uralkodóházával is rokonságban állt, és ezentúl harcosaival a magyar király hadseregét erősítette. A kunok befogadása ebben a történelmi helyzetben mégis szerencsétlen kimenetelű lépésnek bizonyult. IV. Béla ezzel magára vonta a mongolok haragját, akik a kunokat a hadijog címén szolgáiknak tekintették, és befogadásuk ürügyet jelentett Magyarország megtámadására. IV. Béla a kunokat a vendégnépeket megillető kedvezményekben és megbecsülésben részesítette, a magyar arisztokrácia pedig féltékenyen nézte a kunok befolyásának növekedését. A magyar lakosság és a kunok között napirenden voltak az összetűzések, mivel a kunok állataikkal súlyos károkat okoztak a magyaroknak vetéseikben Kun harcos készenléti íjtartóval és kertjeikben. A közhangulat akkor fordult teljesen a a székelyd^st falfestményről J ь J , (Kat. 203.) kunok ellen, amikor a tatárok benyomultak az országba. A kunokat meggyanúsították, hogy a tatároknak kémkednek. Kötent és családját pesti palotájukban magyar és német fegyveresek megölték, a tatárok ellen fegyverbe hívott kunok pedig pusztítva-rabolva elhagyták az országot. A tatárjárás után IV. Béla ismét behívta a kunokat, akik kivonulásuk óta valahol Bulgáriában, az al-dunai síkságon éltek. Erre valószínűleg 1246-ban került sor, egy várható újabb tatár támadás kivédésére hozott intézkedések sorában. A kunokkal kötött új szövetséget középkori szokás szerint házasságkötés pecsételte meg: IV. Béla összeházasította elsőszülött fiát, a trónörökös V. Istvánt a kunok új fejedelmének leányával, Erzsébettel. A lakodalmon a kunok tíz főembere - a steppei népek körében elterjedt szokásnak megfelelően - karddal kettévágott kutyára esküdött, hogy a magyar király földjét meg fogják védelmezni a tatárok és más barbár népek ellen. A nomád taktikával harcoló kunok számottevő könnyűlovas haderőt jelentettek, amelyre a királyi seregben a teljes hadrend felvonulása esetén különösen az elő- és utóvédharcokban volt szükség. 1246-től évről évre ott találjuk a kun segédcsapato23