Áldás, békesség. Emlékek Gyula és környéke reformátusságának élatéből (Gyulai katalógusok 1. Gyula, 1995)

Kósa László: A gyulai reformátusok története

hangjegyes kiadvány megjelentetése (Krakkó, 1536), Ozorai ugyancsak Krakkóban (1546) kiadott vallási vitairatát szintén az első magyar nyelvű nyomtatott könyvek között tartjuk számon. Szegedi Kis István, a magyar reformáció egyik kimagasló alakja, még mint a lutheri irányzat híve 1545-ben tanított a jóhírű gyulai latin iskolában. Ebből a középiskolából a megelőző évtizedekben és utóbb, a gyulai vár elestéig több tucat diák tanult külföldi egyetemeken, főleg Bécsben és Krakkóban, majd Wittenbergben. Közülük feltétlenül említést érdemel a hazai reformáció két neves személyisége, Balsaráti (Bassarági) Vitus János orvos-teológus és Szikszai Fabriczius Demeter költőtanár, aki 1563-ban latin költeményben verselte meg Gyulát és mondott köszönetet iskoláztatását támogató patrónusainak. Az 1560-as években még egy híres tanár működött Gyulán a protestáns iskolában, az ugyancsak lutheránus Sibolti Demeter. A várőrség vallási hovatartozásában fordulatot jelentett Patócsy Ferenc (1542-1552) ésMágócsy Gáspár(1552—1559) kapitánysága, mivel mindketten a protestantizmus hívei voltak. A gyulai parókia római katolikus jellege az 1540-es években, a ferences kolostor működése 1556-ban szűnt meg. Elképzelhető, hogy Mágócsy gyulai tartózkodásának utolsó szakaszában már a Tiszántúlon gyorsan terjedő svájci reformáció híve, hiszen ÉszakMagyarországra távozva, hamarosan a reformátusok bőkezű patrónusa lesz. Élete végén az ő támogatása teszi lehetővé a Vizsolyi Biblia fordításának és kiadói előmunkálatainak megkezdését is. Azonban a század utolsó magyar várparancsnoka, Kerecsényi László még lutheránusként érkezik Gyulára, és az б oltalma alatt prédikátor a magyar reformáció neves képviselője, a szintén evangélikus Sztáray Mihály (1563-1564). Sztárayt valószínűleg az késztette a város elhagyására, hogy a helybe érkező Melius Juhász Péterrel, a tiszántúli reformátusok híres püspökével szemben egy hitvitában alulmaradt. A gyulai protestánsok történetének első szakaszához hozzátartozik még néhány irodalmi emlék. 1545-ben a városban írt szép vallásos éneket Valkay Kelemen, aki feltehetően azonos az 1559/60-ban ugyanezen a néven szereplő gyulai főbíróval. Az 1560-as évek elején Gyulán szerezte Békési Balázs diák Sodorna és Gomora veszedelméről szóló bibliai históriáját. Végül a Cantio de militibus pulchra (Szép ének a katonákról) című költemény, melyet több irodalomtörténész a legszebb magyar históriás éneknek tart, a gyulai végvári vitézek egyik kalandos korabeli vállalkozásáról szól. A Sztáray távozásával feltehetően túlsúlyra jutott reformátusoknak nem sok idejük maradt az egyházi szerveződésre, hiszen a vár és a város 1566 koraőszén török kézre jutott. Véget ért a gyulai protestánsok legjelentősebb korszaka, mely egyidejűleg a város művelődéstörténetében is kiemelkedő jelentőségű volt. Az eseményeket, az itt működő országos hírű és literátus emberek, valamint a pártfogók tevékenységét összegezve, Gyulát méltán 28