Áldás, békesség. Emlékek Gyula és környéke reformátusságának élatéből (Gyulai katalógusok 1. Gyula, 1995)

Kósa László: A gyulai reformátusok története

délután Gyula városa a református egyház épületeivel együtt szinte teljesen leégett. Ekkor semmisültek meg a XVIII. század egyházi életéről tanúskodó, helybeli iratok. Ez az oka annak is, hogy a templom tervezéséről és építéséről közelebbi részleteket nem tudunk. A jó terméseknek és a háborús gabonakeresletnek köszönhetően 1804-re ismét használható állapotba került a templom, a parókia és az iskola. A presbiterek bejárták a Tiszántúli Egyházkerületet és jelentékeny segélyadománnyal tértek haza, mely lendített a helyreállító munkán. Az eredeti építkezést befejező és a helyreállítást irányító lelkész (1792-től) Juhász Lstván volt. Ő Genfben tanult és más svájci egyetemeken is megfordult. Utóda Kuthy Lajos (1809-1817), majd Ecsedy Gábor lett, az utóbbi mind ez idáig leghosszabb ideig volt gyulai lelkész (1817-1852). Ecsedy Gábor szintén külföldet járt, olvasott ember volt, több vármegye tiszteletbeli táblabírája. 1832-ben a Tudományos Gyűjtemény című pesti folyóiratban közölte Gyula város első, nyomtatásban megjelent történetét és leírását. A debreceni kollégium nagykönyvtára három kötetnyi bekötött kéziratát őrzi. Ezekből kettő saját alkalmi verseket, vallásbölcseleti elmélkedést, latinból és németből készített fordításokat, a harmadik gyulai időjárási feljegyzéseket tartalmaz. Ecsedy határozottan hagyományőrző beállítottságú lévén, prédikátorsága idején mindvégig gyakorolták a presbitériumi erkölcsbíráskodást, mely országosan ekkor már nem mondható jellemzőnek. De nem csak a szellemi értékek embere volt. 1820-ban bővítették a templomhajót és portikus építettek. 1831-ben az egyház szárazmalmot vásárolt jövedelme gyarapítása céljából. Megemlítjük a korszak kiemelkedő református világi vezetője, Tormássy Lajos Békés megyei főorvos nevét. A presbitérium tagjai között akadtak országos viszonylatban ismert férfiak is, mint a főorvos fia, János, Kossuth barátja, egyike a pozsonyi országgyűlési ifjaknak, Szakái Lajos megyei aljegyző, népies költő, Bodoky Károly folyamszabályozó mérnök. Az 1848/49-cel beköszöntő polgári korszak mindjárt az első esztendőkben nagyon sok gondot okozott, hiszen két évig egyáltalán nem lehetett presbiteri gyűlést összehívni, s ezután is majdnem egy évtizedig csak felsőbb hatósági engedéllyel történhetett. Az egyházközség vezetése akadozott. Gonda Lajos lelkész (1852-1860) nem tudott úrrá lenni a helyzeten, ezért lemondva állásáról, Budán tábori lelkésznek állt. Lelkészsége alatt azonban lezajlott egy, - bár végül eladósodással járó - alapos templomrenoválás és 1857/58-ban a város úrbéri örökegyességet kötött a Weinkheim-családdal, minek folytán a földbirtokos a helyi egyháznak - így a reformátusnak is - fenntartási célokra földet adományozott. Nem csekély vajúdással járt a korábbi helyi szokásokat és önkiegészítő eljárásokat fölváltva, a presbitérium népképviseleti rendszerének bevezetése. Ám hamarosan a helyi közélet egyik színtere lett a presbitérium, a három 31