Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
III. A kutatás eredményeinek áttekintése - Nyelvjárástörténeti értékű adatok a Sérrétről
általános z'-ző toldalék (vö. egyik, fojjík; mennyik, várjík stb.), ha ma kevés történeti adatunk van is rá, 2-300 évvel ezelőtt ezen a vidéken ne z'-zve hangzott volna. (Kevés bizonyító értékű adat erejét is el kell fogadnunk, különösen, ha az adatok megfelelő szóródását találjuk a területen.) A tényt viszont rögzítenünk kell: az z'-zésnek helyi nyelvjárásonként ma is több-kevesebb történeti adatát ismerjük a Sárrétről. Tanulságosak és gyakran nehezen felismerhetők a határnevekben előforduló z-ző ~ z'-ző köznevek és tulajdonnevek. Az ér földrajzi köznév az alábbi határnevekben adatolható: Bikeri ~ Bik ér /Vésztő/, Csiker ~ Csík ér ~ Csíkeriben /Füzesgyarmat/, 1821: Kis Gats Ere ~ Nagy Gats Ere ~ Nagygácsér /Biharnagybajom/, Gyigyeri /Püspökladány/, Kipén /Püspökladány/. Az ér köznévnek határnevekben a Sárrét egy kis körzetéből a 19. század elejéről több alakváltozatát (ér ~ ere ~ éri ~ éri) megtaláljuk. A Csík ér alakváltozataiban (Csiker ~ Csik-ér ~ Csíkeriben) az előtag hosz- szú és rövid z-s formában is előbukkan. (A kézírásos anyagok eme problémájára több helyen is utalok.) A halhéj-nak az UMTsz. halhí ~ halhi változatát szótározza a Sárrétről. Szűcs Sándor (Régi magyar vízi világ, 182) halhi ~ halhí ~ halhíj változatot jegyzett fel, egy Konyáron készített kéziratos feldolgozásban pedig a halhéj egy fontos mellékjelentését találjuk: abúzakeresztet „kilences kivikbe” vagy halhiba rakják. Ugyanígy nehezen felismerhető más határnevekben a rév vagy a rét utótag (Rizug ’Révzug’ /Püspökladány/, Szőrűje /Biharugra, Körösnagyharsány/). Ha tehát az i ~ í időtartamának a lejegyzésében pontatlanok is a kéziratos anyagok, az bizonyos, az i ~ z-zés tényét biztosra vehetjük. Sajnálatos, hogy a nyelvi szempontból is hasznosítható Békés megyei földrajzi nevek sok év óta felgyűjtve, de kiadatlanul várnak sorsukra. Vallomásukból is igazolva láthatjuk, hogy a Sárrét 19. század eleji „nyelvjárásai z-ző nyelvjárások voltak. Ennek megvannak a nyomai a korabeli történeti anyagok■ 94
