Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
A Károlyi-huszárok 1735. évi tiszántúli szerepének forrásai
hez. Közöljük viszont egy jóval később, 1735. augusztus 20-án, Békés vármegyéhez írott levelét, amely az Irinyi Imre kapitányék által a vármegye területén elkövetett hatalmaskodásokkal foglalkozik. A felkelők között tanult, írástudó emberek is akadtak, többnyire falusi jegyzők, református tanítók, akik közül többen - mint pl. Mirkovics Pál székudvari jegyző - a kuruc sereg hadnagyai, kapitányai lettek, de közülük kerültek ki a századírnokok is. A szakirodalomban elsősorban István Deákot, a feketegyarmati református tanítót, valamint Edelspacher Zsigmond siklói ispánjának az írnokát, Mogyorósi (más néven: Bányai) Györgyöt említik a felkelők íródeákjaiként; többnyire nekik tulajdonítják a kurucok levelezésének intézését is. Közöttük a leghíresebb viszont az 52 éves, felvidéki szlovák nemesi családból származó Matolay (Matula) Pál volt, aki a Rákóczi-szabadságharc idején Ocskay László huszárjaként szolgált, és a kuruc függetlenségi háború után költözött le az Alföldre. Élt Hajdúböszörményben, Hódmezővásárhelyen és Csabán, s feltehetően egyike lehetett a békési helység első szlovák telepeseinek. Az 1716—1718. évi török háborúban pedig Péró kapitány szállásmestere volt. A békekötést követően ismét Csabán találjuk, s néhány éven keresztül Békés vármegye csendbiztosaként és esküdtjeként tevékenykedett. A későbbiek során három és fél éven keresztül a rác határőrség hadnagyaként szolgált a fönlaki határőrállomáson, majd 1729 táján ismét visszaköltözött Csabára, és többek között a vármegyében marhatartással foglalkozó szamosújvári örmény kereskedők fogadott fegyverese is volt. Ezt követően Csongrádon, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol mészárosként és marhakupecként próbált boldogulni. 1735-ben viszont már Pécskán lakott mint Péró kapitány személyi írnoka. A felkelésben egy lovas sereg parancsnokaként vett részt, és szlovák anyanyelvűként neki köszönhető, hogy több csabai szlovák is csatlakozott a kurucokhoz (1. kép).7b 76 76 Életére és családi kapcsolataira nézve lásd SERES 2008. 37
