Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

UMUm Tános tanító és gyümölcstermesztő

^ ámos nagytiszteletű tanító tevékenykedett Csabán, -^Z-akik megérdemelnék, hogy megemlékezzünk róluk. Azonban jelen írásunkban Wilim Jánost mutatjuk be.

Wilim János huszonegy éves tanítósága alatt Nagykárolyban (mai Románia - Szatmár megye), majd a mezőberényi evangélikus egyház tanítójaként oly érdemeket szerzett, hogy az ország legnagyobb evangélikus közössége hívta meg tanítónak. A Csaba I. tizedében 1842-ben megnyílt Kastélyi Iskola tanítójává tették, ahol több évtizedes pedagógiai tapasztalatait kamatoztathatta. Az iskolába járó diákok száma is jelentős volt, évente több mint kettőszáz gyermek tanult itt. Az egyik legnevesebb tanítványa Zsilinszky Mihály, a későbbi államtitkár, az MTA tagja volt, aki tisztelete jeléül megírta Wilim János életútját. Tanulmányában kitér arra, hogy a neves tanító óráin különösen megragadták a bibliai témájú egyháztörténeti elbeszélések, melyek után a pedagógus rövid tanulsággal záró összefoglalókat adott. Elsőként ő vezette be az iskolai testgyakorlást. Széleskörű nevelő hatását a szülők is megérezték, akiket a gyümölcsfák nemesítésére is megtanított. Iskolájában faiskolát létesített, hobbija a méhészkedés volt. A Békés Megyei Gazdasági Egylet pomológiai munkásságáért, mint kiváló gyümölcstermesztőt, többször kitüntetésben részesítette. Különös érdeme volt, hogy a szépírás és a rajzolás készségét is fejlesztette a gyermekekben.

Az 1842-ben Csabára kerülő Wilim János tanítót különös szokások fogadták. Csabán ugyanis a 19. század közepéig a férfiak és a gyermekek körében a hosszú, befont haj viselése volt szokásban. A csabaiak a hajnyírást veszedelemnek, istenkáromlásnak tartották, azt hitték, köszvényes és örökké koldus marad, akinek levágják a haját. így a gyermekek

284