Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1896 Az Ecce homo
1896 Az Ecce homo Munkácsy 1896 márciusában készült el a Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó képhármas utolsó elemével, az Ecce homo című képpel. A kép főalakjához készült tanulmányképet, a Krisztus töviskoszorúval című táblát Munkácsy özvegye hagyományozta végren- deletileg a békéscsabai Múzeum-Egyesületre. A Krisztus-téma lezáró eleme, de az evangéliumok kronológiája szerint másodikként következő Ecce homo első vázlatai a Steindl Imre eklektikus tervei szerint akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás előkészítésének idején születnek. Munkácsy ekkor már évek óta beteg. Ehhez képest igen nagy teljesítménynek tűnik, hogy képes egy hetvenhárom figurát szerepeltető hatalmas táblát megfesteni. (Akik a festés folyamatát nem ismerik, talán el sem tudják képzelni, milyen intenzív koncentrációt, folyamatos odafigyelést igénylő tevékenység.) Munkácsy utolsó nagyvállalkozása ez a kép, amely a közönség előtt lezárja a mester pályáját. 1896- ban Budapesten a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva mutatják be. Krisztus és a részvéttelen tömeg szembenállása mindhárom tábla központi problematikája, amit az Ecce homon a Krisztus által elszenvedett fizikai bántalom és megalázás látható nyomai tesznek még fájdalmasabban átérezhetővé. Ennek jelenlévő eszközei: a meg- ostorozás után a katonák által ráadott vörös köpeny, a tövises ágakból font koszorú, amely gúnyolódásuk nyomán válik koronává és a ki♦ Munkácsy Mihály: Krisztus töviskoszorúval / Tanulmány az Ecce homohoz (1895-1896; Munkácsy Mihály Múzeum) * Sass [Adler] Árpád (Budapest, 1896. szeptember 1 - Békéscsaba, 1957. június 27.) festő tanulmányait a nagybányai szabadiskolában kezdte. Az I. világháború után hosszabb olaszországi tanulmányúton járt, majd a szolnoki művésztelepen dolgozott a szegényembereket festő Szüle Péter irányítása alatt. A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolát 1929 és 1931 között látogatta, Jakuba Jánossal egyidőben. Ezekben az esztendőkben nyaranta a kecskeméti művésztelepen dolgozott. Ezután költözött Békéscsabára, a városba, melyet-szakmai kapcsolatai révén - már jól ismert. Sass Árpád már az Aurora Kör fennállásának tíz éves jubileumán rendezett, 1923. július 22-én nyílt képzőművészeti kiállításon is részt vett. többek között Csabai Wagner Józseffel, Filippinyi Sámuellel, Jankay Tiborral és Mokos Józseffel együtt. A hasonló összetételű tárlaton, a Nemzeti Szalon Békéscsabai Képzőművészeti Kiállításán is szerepelt 1927-ben Budapesten. Bár figurális kompozíciókat is készített, Sass Árpád számára a szabadban való tájfestés maradt a leginkább kedvelt és megfelelő téma. Érdekelte az ember jelenlétére utaló, tájképi környezetbe ágyazott építmény, tanyaépület, halásztanya, csűr, ám ezeken a képein emberi alakot nem ábrázolt. Pályája során végig képes volt megőrizni, amit Nagybánya és Kecskemét művésztelepein tanult. ♦ Sass Árpád: Varró asszony (évszám nélkül; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ MUNKÁCSY CAPRICCIO 182
