Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1896 Az Ecce homo
rályi jogar gyanánt összekötött kezébe tűzött buzogányszál. A képnek némi ridegséget és levegötlenséget ad, hogy a jelenetet egy vigasztalanul napsütetlen, architektonikus kerettel övezett, szűk térre helyezi. Ezzel ellentétben a szereplők, különösképpen a tömeg nagyon is élénk. A jellemábrázolás differenciáltsága Munkácsy leglényegesebbnek tűnő törekvését mutatja ismét: az emberben lejátszódót igyekszik feltárni, és azt a maga valóságában megjeleníteni. (Emlékezzünk vissza, hogy amikor pályája során egyetlen esetben elszakad a megragadható realitástól, és a valóságon túli megörökítésére vállalkozik a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházának mennyezetképe, A reneszánsz apoteózisának megfestésekor, mennyire hiányzik neki a biztonságot nyújtó valóság.) A korábbi Krisztus-képek kritikáinál pozitív és negatív értékelésben is jóval szélsőségesebb vélemények fogalmazódnak meg az Ecce homo közreadása után (és azóta is). A kép európai kőrútjának dublini helyszínén történő bemutatása idején ott tanulmányait folytató James Joyce a következőket írja a mű kapcsán: „...az egész kép csodálatos, mély, néma drámaiság hatja át, s egy varázsütésre megelevenedhet, megvalósulhat, konfliktusban robbanhat ki. A kép oly félelmetes valószerűséggel tárja fel a mindkét nemre jellemző, és minden fokon megmutatkozó, démoni karnevállá korbácsolt, felcsigázott aljas emberi indulatokat, hogy jellemzésére minden szó kevés.”1 Az Ecce homot Déri Frigyes kereskedelmi tanácsos, selyemgyáros vásárolja meg, majd 1920-ban változatos jellegű, nagyon gazdag és kvalitásos műgyűjteményét Debrecen városának ajándékozza. Krisztus töviskoszorúval / Tanulmány az Ecce homohoz (1895-1896: Munkácsy Mihály Múzeum) Az Ecce homohoz készülő tanulmány Krisztus-ábrázolása. a Krisztus töviskoszorúval a szenvedéstörténet előzőekben tárgyalt jelenetéhez, a Golgotához igazodva - megfelel a Munkácsy működése előtt már századokkal kialakuló sztereotip típusnak; ismét azt a fajta szereplőválasztást látjuk mesterünknél, amelyet máig őriz a köztudat, sőt a XX. század Jézus életét feldolgozó filmalkotásainak java része is. A kép, amelyet a békéscsabai Munkácsy Múzeum, azaz az egykori Békéscsabai Múzeum-Egyesület a festő özvegyétől kap, Krisztust olyan fokú átszellemültségben, révült állapotban mutatja, amely jelzi, hogy a külvilág zaját, kicsinyes harcát kizárja, belső hangjaira, elhivatására, sorsának beteljesítésére koncentrál. Maga is tudja, hogy ő az, aki egy közös és önazonosító hit megteremtéséért él. Az elszenvedett bántalom miatt a tudatos viselkedés rendezett állapotából kibillenve ajkai résnyire nyílnak. A hatást az is erősíti, hogy a vállára dobott köpeny egy, a térbeliséget nem érzékeltető vörös felület csupán, amely a veréstől meggyötört mellkast fogja közre. 1 Egri Péter: James [oyce kritikája Munkácsy Mihály Ecce homo- járól. Művészet 2/1. 1961. 20. p. ♦ Sass Árpád: Parasztudvar (1896; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ 183 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA
