Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1868 A düsseldorfi akadémián
A düsseldorfi akadémián A festő 1868. szeptember 30-án küldte el névváltoztatási kérelmét. Az október 3-án született minisztériumi döntés értelmében a család a Lieb nevet Munkácsyra módosíthatta. Két héttel később, október közepén érkezett, már mint Munkácsy Mihály, a Düsseldorfi Képzőművészeti Akadémiára Ligeti Antal ajánlólevelével. Képeit a kor egyik legnépszerűbb német művészének, a párizsi festészet friss eredményeit hasznosító és Gustave Courbet-t is barátai között tudó Ludwig Knausnak (Wiesbaden. 1829. október 5 - Berlin, 1910. december 7.) mutatta meg. Még 1868 karácsonyának első napján vetette papírra Düsseldorfban jótevőjének, Ligeti Antalnak szóló újévi jókívánságait: „Marad, ahogy van és lesz, amint lesz, de hogy jól legyen minden a következő években, azt Ligeti úrnak és hozzátartozóinak őszintén és melegen kívánom. Ennyit a jövőről." A levél folytatásában a Mahlkastenban tartott zeneestély kalandjait meséli el. olyannyira baráti hangon, hogy ebből egyértelműen látszik, mennyire közvetlen viszony fűzte az ebben az évben a Nemzeti Múzeum képtára őrének kinevezett Ligeti Antalhoz: „Ott volt az egész művészkompánia, Knaustól le egészen hozzámig. Mulattak, verték az asztalt. Csináltak lármát, mintha csak Magyarországon lettek volna. Knaus aligha vesztett ezen tudományából, mióta Ligeti úrral együtt kneipoltak, mert ugyancsak erősen csinálta. Én mindezt örömtől ragyogó szemmel néztem, tetszett az öreg jó kedvében, birkózni ugyan ne birkózott mással, mint az asztallal, ukkorát vágva rája, hogy csak rengett bele. Nekem ez tetszett, mondom, magam is próbáltam, de víz mellett nem tudtam jól csinálni. Nekiindultam hát, mint hű tanítványa Knausnak, az ő példáját követni mindenben. Bezzeg ment, akkor én is ütöttem az asztalt, jó kedvem volt, ittam mindenki egészségére és a magam vesztére. Ez ment mindaddig, amíg mehetett, de egyszerre csak elvesztém a krónika fonalát...”1 1 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 52. p. ♦ Munkácsy Mihály: Mégis mozog a föld (1868; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) ♦ 1868-ban adják át Békéscsaba belvárosának egyik ékességét, az egykori Nagyvendéglő helyén álló, ma is jelentékeny megjelenésű Fiume Szállót, ahol Munkácsy Mihály is megszáll feleségével utolsó békéscsabai tartózkodása idején, 1890-ben. Az Andrássy út és a Szent István tér sarkán álló szálloda, amely nevét az akkor épülő alföld-fiumei vasútvonal kiépítéséhez kapcsolódóan kapta, Sztraka Ernő városi főépítész tervei szerint készült. Az építkezés költsége százhuszonháromezer pengőt tett ki. 1894-ben az épületet átalakították. Adám (Achim) Gusztáv főmérnök áttervezte a homlokzatot és a Szent István téri földszinti üzlethelyiségeket. Ádám (Achim) Gusztáv így ír az átépítésről, amely „nehéz és veszélyes volt...”: „Az üzleti helyiségekben vaskos tégla pillérek tartották a nagy bolt íveket és bolt mezőket. Ezeket is az emeleti folyosó kétoldali hosszfalát; több keresztfalat kellett kiváltással, vasgerendák, vasoszlopok aláépítésével felfogni, majd az oszlopokat, boltiveket lebontani. A gondos munka legkissebb baj nélkül sikerült.”1 1 Adóm (Achim) Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozása, alkotásai. In: http://docplayer.hu/2394258-Adam-achim-gusztav-bekescsaba-muszaki- vonatkozasa-alkotasai.html ♦ A Fiume Szálló Békéscsabán 1900 körül (a kép forrása: Magánarchívum) ♦ 45 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA
