Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)

1868 Megszületik a kép, amelyet minden magyar ismer

Megszületik a kép, amelyet minden magyar ismer

..............................................................................................0

Düsseldorfi tartózkodása idején Munkácsy festészete - a termékenyítő hatások sokaságának és törekvő igyekezetének köszönhetően teljességgel átalakult. Ludwig Knaus mellett Wilhelm Maria Hubertus Leibl szintén jelentékenyen befolyásolta Munkácsyt. Hatását jól tükrözi az Ásító inas vázlatának festésmódja is.

Ásító inas (1868-1869; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA)

A müncheni akadémiáról hazatérve merül fel az Ásító inas - akkor még Hajnal címen megalkotott - első ötlete. Úgy tűnhet, hogy Munkácsynál a kiindulópont a közvetlen megfigyelés lehet, de e kép esetében aligha feltételezhető, hogy személyes élményei, a Békéscsabán asztalosinasként szerzett tapasztalatok, a gyermekkor sanyarú emlékei nem befolyásolják. Viszont ennek a témának a felidézése ekkor már csupán nosztalgia számára, hisz képeket ad el, állami ösztöndíjban részesül (nem is első ízben), újságok, folyóiratok közük festményeinek (nem minden esetben sikerült) másolatait. A lapok megírják, hogy hazatért a szép reményekre joggal számot tartó ifjú alkotó („genialis fiatal festészünk”1), majd azt is, hogy újra külföldre utazott. Felívelő karrierjének kezdetén tart.

Talán ezért is sikerült már nem csupán érzelmektől és hangulatoktól vezérelve, hanem némi élccel is közelítenie a nehezen ébredő, ágyából kényszerűen, a kívántnál jóval korábban kiugró inas témájához vagy inkább lényéhez. A Munkácsyt egész pályáján jellemző pszichologizáló hajlam - jól láthatóan - már ekkor jelentkezik. Különösen jellemző ez arra az Ásító inashoz készült vázlatra (tanulmányfej), amelyről Végvári Lajos megállapítása óta többen,

vele egybehangzóan kijelentették, hogy ,,Courbet fiatalkori önarckép- # Munká Mihály; Ásító inas / vázlat (1868-1869;

sorozatara emlékeztet 2. A kép elkészülte után megfogalmazódott Szé 0vé Jeti Múzeum _ Magyar NemzeH Ga,éria) .

vélemények megerősíthették a festőt abbeli törekvésében, hogy a legjobb kiindulási alapnak a gondos, alapos megfigyelést tartsa. A megvalósítandó cél tehát: a realizmus.

1 Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, Akadémiai Kiadó,

1958. 93. p.

2 Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, Akadémiai Kiadó,

1958. 109. p.

I

A német realizmus vezéralakjának tekinthető, a Munkácsy Mihállyal egyidős Wilhelm Leibl még csupán huszonöt esztendős, amikor megfesti az ekkor Münchenben tanuló, az akadémiát vele egy évben, 1864-ben kezdő Szinyei Merse Pál portréját. Szinyei szemlélete Leibl hatására olyannyira nagy változáson ment keresztül, hogy az akadémiai szellemű képzésnek is hátat fordított. Ha megnézzük ezt a lendületes ecsetvonásokkal festett, kitűnő karakterérzékről árulkodó portrét, Leibl szuggesztív erejű hatása, amely ellenállhatatlan erővel vonta bűvkörébe Szinyeit, értetővé válik.

■ UGYANEKKOR TÖRTÉNT

♦ Wilhelm Leibl (Köln, 1844. október 23 - Würzburg,

1900, december 4.): Szinyei Merse Pál portréja (1869; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria ♦

MUNKÁCSY CAPRICCIO