Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)

1893 A Honfoglalás bemutatása

Alig végeztük a reggelit, megindult a búcsujárás Parisból: előkelő újságírók, egy csomó gróf, báró, márki, egy pár herceg, sok szép asszony... A kép szélessége, rámástul, megközelíti a 16 métert, magassága az ötöt. Alakjai valamivel nagyobbak a természetes emberi magasságnál. Van a képen vagy 65 teljesen kidolgozott arc, vagy 20 pedig elmosódottabban. A vászon, az óriás műterem hátsó falával parallel, egy külön konstruált hengeren lógott, a melynek segítségével könnyen lehetett egy süllyesztőbe bocsátani és feljebb húzni a szerint, a mint a művész az alján vagy a felső részén óhajtott festeni. A kép másfél évig készült, de a terminusra, a mikor a beszállításnak a Salonba meg kell történnie, nem készülhetett el. A franciák megtették Munkácsynak (s nyilván magoknak is) a kedvezményt, hogy szállíthatja a megnyitásig, sőt mi több, fönntartották neki az első terem főfalát (...) úgy, hogy minden látogató, a mint belép, elsőben is Munkácsy képével találja magát szemben. A franciák ennyi figyelme és előzékenysége természetesen jól esett a Mesternek.”1 Munkácsy a párizsi Salonban bemutatta a Honfoglalást. A kép nem aratott sikert. A francia és a magyar kritikusok festészeti és politikai tárgyú véleményének némiképp helyt adva, a Mester változtatásokat eszközölt a vásznon. Ezekben a napokban találkozott Malonyai Dezső a festővel, s látta a Honfoglalást. 1893. július 15-én ekképpen írt az akkor épülő magyar Parlament felsőházi üléstermének főfalára szánt művel kapcsolatban: „Akkor már megjárta a párisi Salont s át is festette a mester, úgy nagyjából az egészet. Munkácsy fáradt, kedvetlen volt... Panaszkodott, hogy nem képes »együtt látni« a képét és sóhajtva tette hozzá ezúttal is, mint a későbbi hónapok folyamán számtalanszor: »Istenem! ha csak egy fél óráig, csak öt percig a más szemével nézhetném!« (...) »Nehéz volt, nagyon! - mondó. - Nem volt hozzá semmim, egy falat szövet-mintám se, mindent úgy kellett, sok utánjárással előhaj- hásznom, hogy bátran neki mehessek, természet után... Meg lemondtam az én erősségemről, a színezésről... Valami újat akartam, másmilyet, mint a hogy eddig csináltam. Gondoltam, hogy csinálok én is egy plein-airt... De majd most átfestem az egészet, olyan régi Munkácsynak, egy tónussal mélyebbre.”1 2

1 In: Budapesti Hírlap, 1893. május 2. In: http://niek. oszk.hu/04200/04238/html/szuletes.htm

2 Idézi: Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár. Szerkesztette: Gyarmati Gabriella. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. 208. p.

♦ Figuracsoport Munkácsy Honfoglalás című képének feles méretű vázlatán (1892-1893; Móra Ferenc Múzeum) ♦