Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1888 Amiből hiány volt a műtárgypiacon: kosztümös szalonképek
Munkácsy eddigi életképeihez témaválasztásuk szerint nem hasonlítanak a valamilyen előadást, éneket vagy elbeszélést hallgató figuracsoportok. A több változatban megfestett Balladán is láthatjuk, hogy ezeken a művein a két fontos európai hagyományt, a leíró és az elbeszélő jellegű művészet jellemzőit, valamint eszközeit igyekszik ötvözni. A Balladával kapcsolatos érdekesség, hogy fennmaradt a két férfi figura megfestését előkészítő fotótanulmány, amelyen az álló alak maga Munkácsy, aki mint látjuk, önmagát kissé megfiatalította. (Az ülő figura Beauplon.) Elbeszélés / Fiatal kapitány elbeszélése (1888; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) Munkácsy 1869 júliusában Düsseldorfban készült, őt Othello jelmezben ábrázoló fényképe is arra vall, hogy számára a legkevésbé sem volt idegen a jelmezek használata, de csupán akkor, amikor ő ölti fel Othello vagy Rubens kosztümjét. De teljességgel más esetnek tűnik, ha a kosztümökbe neki kell felöltöztetnie és a megfelelő környezetbe ♦ Munkácsy Mihály: Ballada (1888; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦ Munkácsy Mihály és Rippl-Rónai József között a generációs különbségekből fakadó ellentét, szakmai különállás, a szemléletbeli differenciák miatt keletkező, egyre inkább áthidalhatatlanná váló szakadék elválásukhoz vezetett. De a kapcsolatot a Munkácsy műteremből való távozás után is tartották; így írt Rippl egy 1890-ben zajlott találkozásukról: „...fölkeresett Munkácsy az Aumont-Theiville utcai műtermemben. »Nő, fehérpettyes ruhában« című képemet festettem éppen. A kép minden egyéb része - a fej, illetőleg az arc kivételével - készen volt. Mai napság is legtöbbször ezt a metódust követem: így, ha a többi rész majdnem teljesen kész és kedvemre való, sokkal több igyekezettel festem meg a fejet is. Munkácsynak ez az eljárás nagyon feltűnt és visszatetsző volt. Rosszalta. O is azok közül való, akik a képen lényeget és mellékes dolgokat szoktak megkülönböztetni. Én azonban már akkor az egyenlő módon való festés híve voltam, a kép minden részét ...............0...... ♦ Rippl-Rónai )ózsef Egy játszma bézigue című képe a Vasárnapi Újságban. „Rippl-Rónai |ózsef szalon-tárgyat szemelt ki pályázatul. Elegáns teremben három fiatal nő, kettő kártyázik, a harmadik nézi a játszókat. A kép czíme »Egy játszma bézigue«. Maga a festő először jelenik meg ezúttal a kiállításon, a kezdők közt.” (Név nélkül: A műcsarnok uj kiállítása. In: Vasárnapi Újság 35/47. 1888. november 25. 785. p.) ♦ MUNKÁCSY CAPRICCIO 148
