Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Dévaványa - Mátyás-gát, Dögtér
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Meg kell azonban jegyezni, hogy Ibn Ruszta és Gardizi feljegyzése az előkelőkre vonatkozik, a köznép viseletéről kevesebbet tudunk. A köznép sokkal szegényesebb, kevés fémet tartalmazó ruházatából alig marad valami. Nem kell azonban azt gondolni, hogy fémdíszek nélkül nem lehetett szép viseletét készíteni. Tűvel és színes cérnával gyönyörű ruhákat varrnak, hímeznek a keleti népek asszonyai napjainkban is. Állatbőr is akadt bőven, akár háziállaté, akár vadé. Dévaványa Mátyás-gát, Dögtér D évaványa község belterületének DNy-i szélén, a gyomai műút DK-i oldalán húzódik az úgynevezett Mátyás-gát. 1896-ban az itt levő téglavető területén két lovassírt találtak. A lókoponyák és a lólábcsontok a csontvázak lábánál feküdtek. A sírokban pitykék, kengyelek és fegyverek voltak. A leletek körül sok az ellentmondás. A lelőkörülményekről Dr. Frenyó Pál dévaványai lakos feljegyzéseket készített. Ezeket később Bereczki Imre dévaványai tanár, helytörténész lemásolta. Erre épült Korek József 1949-es jelentése. Bereczki Imre Korek Józsefhez írt levelében a fegyvereket is megnevezi. Ismeretei szerint az egyik csontváz bal kezében 40 cm hosszú, rézhüvelyes tőrt, a jobb kezében vasmarkolatot tartott.94 1902-ben a községi úthoz földet termeltek ki, és a téglavető melletti dombot elhordták. Ebben több csontvázat leltek, és az egyik sírban, a váz fejénél, lókoponyát találtak. Erről szintén Bereczki Imre 1949-ben Korek Józsefhez írt levele tájékoztat.95 Bereczki Imre Korek Józsefhez 1949-ben írt levelében azt is leírja, hogy 1937-ben maga is talált itt egy lókoponyát. A leletek elvesztek. Egy nagyobb temető elpusztításáról lehet szó. A rendelkezésre álló adatok alapján csak feltételesen sorolhatjuk a lelőhelyet a honfoglalás korába. A 40 cm-es tőr nem jellemző a honfoglaló magyarságra. Nincs kizárva, hogy valójában egy szabja maradványairól van szó. A honfoglalás kori szablyák egyélűek voltak, enyhén íveltek, markolatuk kissé az él felé görbült. A szablyák valamikor a 7-8. század fordulóján alakultak ki, valahol Kelet-Európábán, vagy még keletebbre. A lovas harcmodornak kiválóan megfelelő fegyver rövid idő alatt elterjedt a lovas népeknél. Eddig több mint 140 honfoglalás kori szablyát ismerünk a régészeti feltárások nyomán. A legépebben megmaradt honfoglalás kori szablya az úgynevezett „bécsi szablya”, amit „Attila kardja” és „Nagy Károly kardja” néven is ismerünk, azonban sem Attilához, sem Nagy Károlyhoz nem lehetett köze. A kard 570 éven át a német királyok és császárok koronázási díszkardja volt. 1794-ig Aachenben őrizték, a német koronázási jelvényekkel. 1801-ben került át Bécsbe. A „bécsi szablyát” a formája egyértelműen a honfoglalás kori magyar szablyák közé sorolja, díszítése azonban eltér a szokásostól. A mintázata leginkább a Kijev-Csernyigov-Gnyozdovó környéki viking-szláv műhelyek ötvösgyakorlatához áll közel. Valószínűleg olyan, magyar vagy magyar szolgálatba szegődött ötvösök készítették, aki ismerték a kijevi ötvösfogásokat és mintakincset. A szablya német kézre kerülésének legvalószínűbb időpontja all. század lehetett. Lambert hersfeldi szerzetes krónikája 1071-ben feljegyezte, hogy I. András király özvegye, a kijevi származású Anasztázia, 1063- ban Nordheimi Ottó bajor hercegnek ajándékozta Attila hun király kardját. Ezzel hálálta meg, hogy hát trónra segítette.96 Valószínűleg a „bécsi szablyáról” van szó. 94 Ecsedy István-Kovács László-Maráz Borbála-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A Szeghalmi járás. Szerk.: Bakay Kornél-Torma István. Budapest, 1982. 70. 95 Uo. 70. 96 Fodor István: Bécsi szablya. In.: A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Szerk.: Fodor István. Budapest, 1996. 67-71.
