Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Doboz - Katonai tábor
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2 G 1 5 Doboz Katonai tábor A debreceni Déri Múzeum 1952-ben régészeti tárgyakat adott át a Munkácsy Mihály Múzeumnak. A leletek 1952-ben földmunkák során sírokból kerültek elő, Dobozon, a Katonai tábor területén. A tárgyak között félhold alakú füles ezüstcsüngő (lunula), 2 db nyitott, sima ezüst hajkarika volt. Még 1952-ben azonosították a lelőhelyet. Az 1962-ben megjelent, a 10-11. századi leleteket összegyűjtő leletkataszter dobozi, ismeretlen lelőhelyű leletként tartja nyilván.97 A leletek között van két ezüst, kerek keresztmetszetű haj karika. Egyik vége elvékonyodik, a másik kissé visszahajló. Négyszer körülcsavart ezüsthuzal díszíti. A félhold alakú csüngő (lunula) ezüstlemezből kivágott, közepe kissé ívelten kiszélesedik, két vége elkeskenyedik. Függesztő füle lemezből készült, és szeggel van felerősítve. A leletek valószínűleg egy női sírból kerültek elő. A félhold alakú csüngök rendszeresen előfordulnak a korszak női sírjaiban. Jelentésük a női termékenység és a hold ciklusainak összefüggésében rejlik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kor embere számára általában minden díszítésnek jelentése, esetleg vallási tartalma is volt. A világuk tele volt jó és rossz szellemekkel, és ezektől védeni kellett magukat, illetve meg kellett nyerni a jóindulatukat. A viseleti tárgyakon megjelenő lények, növényi díszítések mind jelentéssel bírtak, és óvó, védő szerepük volt. Még a díszítések zömét kitevő palmetták is üzenetet hordozhattak, valószínűleg az életfa lombozatának a megjelenítései. Bár a magyar ősvallásról keveset tudunk, valószínű, hogy még éltek a régi, totemisztikus elképzelések, és táltosok tevékenykedtek a magyarság körében. Ezt azonban nem lehet egy az egyben a mai sámánvilággal azonosítani. A néprajzi adatokból ismert táltosok már csak nyomokban őrizték meg a régi táltosok világát. Ők is fölös csonttal születtek, és ismerték a gyógyító füveket. Általában a társadalomból kiszorult, magányos emberek voltak, nem emelkedtek az ég különböző rétegeibe, és nem éjszaka tevékenykedtek. Az valószínű, hogy a honfoglaló magyarok is alsó középső és felső világra osztották a világot, mint a sámánhitű népek. A világfa (életfa) kötötte össze a világokat. Gyökere az alsó világban volt, törzse a mi világunkban, a lombozata pedig a felső világban. A magyar mesékben a világfa gyakran a világhegyen áll, gyökerei a pokolba nyúlnak, és ezt a helyet kígyók, békák, férgek népesítik be. A fa töve az emberek lakóhelye, koronája a felső világ. Gyakran madarak ülnek rajta - ezek lelkeket is jelképezhetnek. Láthatjuk, hogy nyomokban napjainkig megmaradt az életfa emléke. A Világhírű Szép Miklós mesénkben a kiskondás a sárkány által elrabolt királykisasszonyt keresve mászik fel a fára. Más mesékben a cigány úgy jut el a pokolba és a mennybe, hogy egy nyárfán mászik. Az égig érő fa képzete samanisztikus hagyományokra megy vissza, és megtalálható az erdélyi szász, a román, a szerb, a cigány, a horvát és török nyelvű népek egy részénél is. Keletről hozott hagyatékunk, mely a táltosszertartás világfájának emlékét őrzi. A világfa lépcsőin jutott el a táltos (sámán) az ég 7, néha 9 rétegébe. Bizonyos csángó és alsó ausztriai változatokban az égig érő fa az ég alatt hétszer, néha tizenháromszor meggörbült, mert nem tudta az arany égboltot áttörni. A világfa a népi hitvilágban csak a táltos számára volt elérhető, és csak kiválasztott személy mászhatott fel rá. Pásztoraink faragásain, de más népművészeti alkotásokon is megjelenik a motívum, sokszor madárral a csúcsán. Nehéz képet alkotni a honfoglalás kori vallásunkról, melyet nem lehet leegyszerűsíteni a táltos (sámán) hitre. Isten szavunk egyértelműen honfoglalás előtti. Bár a forrásokban néha több istenről, bálványokról esik 97 Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest 1962. 32., A leletek a Munkácsy Mihály Múzeumban vannak.
