Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)
Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői - Penyaska László
Tóth Ernő (Sajóecseg, 1949. december 25.) Éjszakai capriccio (évszám nélkül; olaj, farostlemez; 80x40 cm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 86.3.1.) Festő, grafikus és szobrász, az 1980-as esztendővel kezdődően tíz évet töltött Békéscsabán. A helyiek tiszteletbeli csabaiként tekintenek rá. Tanulmányait 1964 és 1968 között a Budapesti Művészeti Gimnáziumban kezdte szobrász szakon, majd az érettségi után a MagyarÁltami Operaház díszletfestő műhelyében vállalt munkát. 1974 és 1979 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakának hallgatója, ahol Iván Szilárd, Barcsay Jenő és Patay László voltak a mesterei. Első önálló kiállítását 1980-ban rendezte a dunaújvárosi Uitz Teremben. 1981-ben, a Munkácsy Múzeum XXII. Alföldi Tárlatán nyerte első szakmai elismerését, és itt rendezte első békéscsabai önálló bemutatóját is. Kiállításai voltak Svédországban, Finnországban, Franciaországban Ausztriában és Németországban. A Fiatal Alkotók Köre Képzőművészeti Szekciójának tagjaként részt vett a FÁK Mappa összeállításában. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a DunapART Művészeti Társaságnak, a Belvárosi MűvészekTársaságának, a Magyar Művészeti Műhely Társaságnak és a Békéstáji Művészeti Társaságnak. Munkáját jónéhány alkalommal elismerték, legutóbb, 2014-ben neki ítélték a Szocsiban (Oroszország) megrendezettXXII.Téli Olimpiai Játékok képzőművészeti pályázatának I. díját. Pályája elején romantikus ízzel fogalmazott; a tájképi környezetbe, mint egy színpadra komponálta múltidéző figuráit, akik meghatározhatatlan történeti korokból üzentek a nézőnek. Ebben az időszakban nagyformátumú falképprogramot valósított meg a békéscsabai városháza dísztermében, ahol fantáziájának a város múltja szabta meg tér- és időbeli határát. (Előbbi mellett a kaszaperi házasságkötő teremben is készült egy murális munkája.) Már korai müveit is jellemzi a száradás után matt felületet adó festékanyagok használata iránti elkötelezettsége. Ezután groteszk hangvételre váltott, azonos formatartományban tartott festményeket, grafikákat és plasztikákat kezdett készíteni, így életművének ez a blokkja egységes hatást kelt. Az utóbbi évtizedben a groteszk látásmód egy némiképp „életszagú" irányba fordult. E tárgycsoport kiemelkedő fontossággal bíró jellemzője az elbeszélő jelleg, az eseményszerűség, a történetmesélés. Emblematikus figurája a bohóc és az ördögalak, de szívesen ábrázol állatokat is, olykor emberszereplők társaságában, máskor önmagukban. Műveit a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria, a Munkácsy Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, miskolci Herman Ottó Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és számos magángyűjtő őrzi az Amerikai Egyesült Államoktól Nagy- Britannián, Hollandián keresztül Japánig. 84 Csabai arcképek 2014
